A homeopátia, és ami mögötte van

A görög eredetű homeopátia szó, szó szerinti fordításban „hasonló szenvedést” jelent. A hasonlóság elvére utal, amelyet már Hippokratész is megfogalmazott, és amelyet a XVIII. században Samuel Hahnemann német orvos dolgozott ki részletesen.

Lényege, hogy ha egy szer egészséges emberen betegséget vált ki, akkor az a szer jó az olyan betegségek gyógyítására is, mint amit kivált egészségeseken. Hahnemann ezt úgy igazolta, hogy a kínafa nevű növény kérgéből készített kivonatot többször is megitta egészséges emberként, és ezek után a malária tüneteit észlelte magán. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a kínafa kérge malária gyógyítására is jó, és ezt kísérletezései során tapasztalta is. Több hasonló vizsgálatot is végzett egyéb szerekkel és betegségekkel, majd ezekből összeállította a „homeopátia Bibliáját”.

Bárki szedheti a csecsemőktől az idősekig

A homeopátiás készítmények a szervezet immunrendszerének a stimulálása révén hatnak, nem pedig a tünetek elnyomása által. A homeopátiás szerek nagy része növényi eredetű, kisebb részük ásványi, állati, illetve biológiai eredetű. A legtöbb készítmény egyetlen anyagot tartalmaz, de van néhány összetett szer is. A homeopátiás szereket hígításokkal állítják elő, amelynek érdekessége, hogy Hahnemann megfigyelése szerint minél hígabb egy készítmény, annál erősebb a hatása. A homeopátiás szerek természetes alapúak, mellékhatásuk a szakemberek szerint azért nincs, mert a hígítások miatt a készítményekben kevés a hatóanyag, ezért akár csecsemőknek is javasolják.

A homeopátiás szerekkel szembeni reakció mindenkinél más. Nagyon fiatalok, nagyon idősek, és legyengült szervezetűek részére inkább az alacsony potenciálú készítmények adása javasolt. Mivel mellékhatásaik nincsenek, várandósok és szoptatós anyukák is nyugodtan szedhetik. A homeopátiás szerek hagyományos gyógyszerekkel párhuzamosan is alkalmazhatók, de arra figyelni kell, hogy a két szer bevétele között legalább egy óra teljen el.

Gyógyít vagy átver?

Sokan kétségbe vonják a homeopátiás szerek valódi hatását, és úgy gondolják, hogy csak placebok, azaz azért hatnak, mert a betegek hisznek bennük. Hatásosságuk tudományos módszerekkel nem bizonyítható. E vélemény ellen szól azonban, hogy a homeopátiát manapság egyre inkább alkalmazzák már az állatgyógyászatban is, ráadásul sikerrel, márpedig az állat nem tudja, hogy hinnie kellene a kezelés sikerességében.

A homeopátia egyik legfőbb erénye, hogy akut megbetegedéseknél célzott, jól irányított kérdésfeltevéssel könnyen ki tudja választani a szakember a megfelelő szert. Egyre gyakoribb az is, hogy a betegek maguknak választanak szert, de ez nem minden esetben jó döntés, érdemes inkább szakképzett, homeopátiás ismeretekkel rendelkező gyógyszerész, természetgyógyász, vagy orvos véleményét kikérni.

Bőrünk árulkodik arról, mi bajunk van

A homeopátiás szerek között különösen érdekesek a Schüssler-sók. Dr. Wilhelm Schüssler német orvos tizenkét, a vérben és a szövetekben előforduló ásványi sót állított terápiás rendszere középpontjába. Ezeket funkcionális, azaz élettani működéseket befolyásoló sóknak nevezte el. A módszer lényege, hogy a Schüssler-sók nem a hiányzó ásványi sókat pótolják, hanem hatásukra a sejtek olyan információkat, ingereket kapnak, amelyek által a számukra létfontosságú szöveti sók táplálékból felvett mennyisége jobban hasznosul.

A Schüssler-arcdiagnózis szerint az arcunkra van írva, mely szöveti sóra van szüksége a szervezetünknek, a bőrünk ugyanis sok mindent elárul egészségi állapotunkról. Az egyes sók hiányának mértéke egytől-tízig terjedő skálán határozhatók meg. Ha több szerből is hiánytünet állapítható meg, akkor a legnagyobb számértékkel bíró készítmények pótlása a legfontosabb, mert ezekből van a legnagyobb hiány a szervezetben. A Schüssler-sók felhasználhatók akut és krónikus betegségek kezelésére, valamint a szépészeti készítmények között is fontos szerepet játszanak.