Parodontitis

A parodontitis a fogíny gyulladása nyomán, de jellemzően annak lezajlása után alakul ki. Ezt a kórképet korábban parodontózis néven emlegették, a köznyelv sokszor még ma is ezt használja, de ez a megnevetés helytelen. A fogínysorvadás szintén nem szinonimája ennek a problémának, a parodontitis ennél komplexebb kórkép. Esetében olyan degeneratív fogágy-betegségről van szó, aminek következtében a fogíny lassan visszahúzódik a fognyakról. Ha a problémát elhanyagolják, a fogak ki is lazulhatnak, kihullhatnak. A parodontitis azért alattomos betegség, mert sokáig nem produkál észlelhető tüneteket, illetve az érintettek az olyan kezdeti jeleket, mint a kellemetlen szájszag vagy a fogínyvérzés, többnyire a fogak érzékenységének tudják be, esetleg azt gondolják, túlzottan erősen mostak fogat. Később nem csak vérzés jelentkezik, hanem a gyulladt íny el is emelkedik a fognyaktól, a résben megtelepedő baktériumok pedig közvetlenül is termelnek olyan anyagokat, amelyek megtámadják a környezetükben lévő szöveteket. Arra is van példa, hogy a problémára gennyesedés hívja föl a figyelmet. A folyamat előre haladtával a foggyökér csontállománya is csökkenni kezd, az ínyen résszerű behúzódások alakulnak ki, mert a fogak közötti ínycsipkék eltűnnek.

Genetika és higiénia

A parodontitis hátterében állhatnak genetikai okok és egyes szívgyógyszerek is, de a jellemzőbb az, hogy kialakulásához a rossz szájhigiénia, a rendszertelen, nem megfelelő fogmosás, és a fogászati szűrések hiánya vezet. Mindezek kedveznek a lepedék és a fogkő képződésének, majd abban olyan baktériumok megtelepedésének, amelyek a fognyak irányából okoznak ínygyulladást. Ilyenkor a parodontitis a fogíny széléről indul ki. Az ilyen problémára való hajlamot fokozhatják hormonális változások (például a terhesség) és egyes betegségek, például a diabétesz is. Hajlamosító tényező a kezeletlen fogszuvasodás, fogtorlódás, rossz tömések, pótlások, hiányzó fogak, a stressz, az alkoholfogyasztás és dohányzás is.

Időben fölismerni

A parodontitis diagnózisát a tünetek alapján, a beteg kikérdezését követően állítják föl az orvosok. A foglazulás nem csak fizikális vizsgálattal, hanem kevésbé súlyos esetben már röntgennel is kimutatható lehet. A parodontitis stádiumáról speciális ínyszonda segítségével is nyerhetnek információt. Ezt az eszközt a fog és íny közötti résbe tolják be, segítségével pedig meg tudják határozni a gyulladás mélységét és súlyosságát, a csontveszteség mértéke. Ha a parodontitis diagnózisa egyértelmű, megkezdődhet a kezelése. Ennek első lépése a professzionális fogtisztítás, és az esetleges rossz fogak – amelyek búvóhelyei lehetnek gyulladáskeltő baktériumoknak is – kezelése. Egyes esetekben elegendő lehet ezen beavatkozások elvégzése is, feltéve, hogy a beteg otthon is figyel a szájhigiéniára. Ha a panasz nem szűnik meg, speciális fogkrémekre, fognyaki ecsetelőkre, fognyaki tömésekre, súlyosabb esetben sebészi beavatkozásokra is szükség lehet. Lehetőség van akár arra is, hogy ínyáthelyező műtétet végezzenek, a meglazult fogakat pedig rögzíteni is lehet.

Lektor: dr. Orosz Noémi fogorvos, fogszabályozó szakorvos