Szklerózis multiplex (SM)

A betegség pontos okát nem ismerik, de úgy gondolják, a genetikailag hajlamos embereknél alakul ki akkor, ha ebben különböző környezeti ártalmak is közrejátszanak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a betegség családon belül halmozódhat, a rá való hajlam átadódhat. Például ha az egypetéjű ikrek egyike SM beteg, akkor a másik 30 százalékos eséllyel lesz érintett. Ha testvérnél, szülőnél vagy unokatestvérnél fordul elő a betegség, akkor a megjelenés esélye csak 2 százalékos, ami nem magas. A rizikót növelő környezeti hatások közül a kevés napfényt, a D-vitamin hiányát és a dohányzást lehet kiemelni.

Változatos tünetek

A betegség tünetei nagyon változatosak lehetnek: látászavar (ami a látóideg sérülésére utal), zsibbadás, izomgyengeség, vizelettartási és vizeletürítési zavar, egyensúlyzavar és szédülés. Az esetek egy részében a betegség relapszáló-remittáló formában zajlik. Ez azt jelenti, hogy az állapot rosszabbodásait javulások követik. A betegek többsége ezzel a kórformával él, máskor azonban fokozatosan romló a kórkép lefutása. Előre nem lehet tudni, hogy a betegség egyes szakaszai hogyan követik egymást, a rosszabbodási szakaszok mennyi idő múlva jelentkeznek. Vannak, akik akár évekre is tünetmentessé válhatnak, és nem lehet kiszámítani, mikor lesz a következő rosszabbodás.

Szklerózis multiplex gyanúja esetén a diagnózis felállításához további vizsgálatokra van szükség. A klinikai adatok mellett MRI vizsgálat, esetleg agyvízvizsgálat, illetve neurofiziológia vizsgálatok is szükségesek lehetnek. A diagnózis felállítása pontosan meghatározott kritériumok alapján történik. A kivizsgálás során egyben kizárhatók egyéb olyan betegségek is, amelyek a szklerózis multiplexre is jellemző tüneteket esetleg még okozhatják.

Gyakrabban felismerik

A betegség diagnosztikája és kezelése is sokat változott az elmúlt években. Ma már a szklerózis multiplex korán felismerhető, az időben megkezdett terápia hosszabb távon megőrizhetővé teszi a betegek életminőségét, egyáltalán nem magától értetődő, hogy az érintettek néhány év múlva kerekesszékbe kényszerülnek. A betegek gondozása ma már jól megoldott, erre célra vannak külön centrumok. Ezek az ambulanciák jellemzően a megyeszékhelyeken találhatók, Budapesten több ilyen is működik. Ezeket a betegek általában 3 havonta keresik fel a gyógyszerek felírása és a vérvételek, ellenőrzések végett, de a gyakoriság egyénenként változhat. Például aki havonta kap infúziós gyógyszert, annak havonta meg kell jelennie. A kezelésre folyamatosan szükség van, tehát nem csak a rosszabbodó fázisokban, hanem tünetmentes állapotban is kapniuk kell a betegeknek. Ez amiatt van, mert a készítmények csak így lehetnek hatékonyak.

Lektor: dr. Vida Zsuzsanna PhD neurológus főorvos