Hepatitisz-C

A hepatitis-C vírusa a fertőződést követő fél éven belül csak az érintettek 10-20 százalékánál okoz panaszokat. Ilyen lehet a fáradtság, a hányinger és a hányás, az émelygés és az étvágytalanság, jelentkezhet hasi fájdalom is. A fertőzöttek többségénél a kezdeti szakaszban nem jelentkezik sárgaság, legnagyobb részük nem is sejti, hogy szervezetében jelen van a vírus. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a betegség nem alakul ki: a heveny fertőzést követően az esetek 75-85 százalékában krónikus májgyulladás jön létre, de komolyabb panaszok évtizedekig nem jelentkeznek. A bajra egyedül fáradékonyság utalhat, emellett kialakulhat ismeretlen eredetű hasfájás és fejfájás, izom- és ízületi fájdalom, a lábon látható érgyulladás, a bőrben kialakuló, póklábakra emlékeztető vékony érhálózat. Jele lehet májkárosodásnak a szemfehérje és a bőr sárgasága, de ez már csak a végstádiumnál vehető észre. A hepatitis-C veszélyességét az adja, hogy a fertőzöttek jelentős részénél 20-50 éven belül májzsugor alakul ki, ami májrákká fajulhat.

Akinél fokozott a rizikó

Mivel a krónikus májgyulladás nehezen ismerhető fel, érdemes tudni, kinél magasabb ennek rizikója, és ilyen esetekben érdemes tesztet is végeztetni. Ez elsősorban azoknál van így, akik 1993 előtt vért kaptak (a vérkészítményeket csak 1992 júniusa óta szűrik erre a vírusra), illetve azoknál, akik egészségügyi dolgozóként vérvételt vagy műtétet végeznek, végeztek, vérző betegeket látnak, láttak el. Az egészségügyi dolgozók mellett emelkedett a kockázat droghasználóknál is, beleértve azokat is, akik húsz évvel ezelőttig akár csak egyszer is kipróbáltak valamilyen intravénás vagy orron át felszippantott kábítószert. Ugyanez igaz a tetováltakra, pláne ha tetoválásuk nem szalonban készült, hanem például börtönben. Mivel a hepatitis-C vírusa az anyából a magzatba 5 százalékos eséllyel átkerül, annak is érdemes szűrést kérnie, akinek édesanya esetleg érintett, mert például 1993 előtt vért kapott, májbeteg volt, esetleg, májrákban halt meg.

Ma már jól kezelhető

A hepatitis-C az elmúlt években rettegett betegségből vált jól kezelhetővé. Míg ugyanis a korábban használt gyógyszerek csak 40–50, majd 70 százalékos eredménnyel gyógyították meg a betegeket, addig a ma elérthető készítményekkel már a közepes vagy előrehaladott stádiumú érintettek is több mint 95 százalékos eséllyel menthetők meg. A betegek ellátása ambulánsan történik a hepatológiai centrumokban, a gyógyulás teljes is lehet: a kezelés végén a vírus eltűnik a szervezetből, 3-6 hónappal később sem mutatható ki a vérből. A máj regenerációja általában hosszú évek alatt, de bekövetkezik, szövődmények csak keveseknél alakulnak ki, sokszor elkerülhető a májátültetés is. Ehhez viszont az kell, hogy az esetleges érintetteket idejekorán felfedezzék - ideális esetben szűréssel -, a kezelést pedig megkezdjék.

Lektor: dr. Makara Mihály hepatológus főorvos