Életveszélyes lehet a rovarcsípés allergia
Kármán Nikola 5 perc olvasás - 2016. július 15.
A természetben járva számos rovar vesz körül bennünket, amelyek csípése olykor komoly következményekkel járhat, különösen, ha valaki allergiás ezekre.
Nyáron a legtöbben a szabadba vágynak, de jó, ha tudjuk, hogy a természet számos veszélyt is rejthet. Ilyenkor ugyanis sokkal inkább találkozhatunk rovarokkal és azok csípéseivel, mint az év más időszakaiban. Nézzük, mire kell figyelnünk!
Az egyik leggyakoribb problémát a méh- illetve a darázscsípés jelenti. Bár kellemetlen érzéssel járnak, általában nincsenek súlyosabb következményeik. Előfordul azonban, hogy a csípésre való érzékenység esetén végzetes kimenetelű is lehet e "rovartámadás". Az allergiát és életveszélyes csípést okozó rovarok közé tartoznak ugyanis a darazsak és a méhek. A méhek fullánkjának felszíne nem sima, hanem érdes, ezért a csípést követően a bőrben marad a méregzsákkal együtt, amely a rovar halálát okozza. A darázs általában nagyobb testű, színesebb, mint a méh, fullánkjának felszíne simább és erősebben tapad a törzséhez, ezért csípés után nem pusztul el, így egy alkalommal többször is csíphet.
Rovarcsípésnél a toxikus folyamatokhoz járuló immunmechanizmusok hatására helyi és a szervezet egészét érintő reakciók is kialakulhatnak. Normális körülmények között egy darázs vagy méhcsípés után a bőrön fájdalom, viszketés, apró gyulladt terület alakulhat ki. Nagyobb helyi reakcióknál már ödéma is előfordulhat, és akár egy napig is fennállhat. Gyermekeknél általában lokális bőrreakciók alakulnak ki, úgy, mint csalánkiütés vagy bőrduzzanat, az anafilaxiás sokk ritka. Felnőtteknél viszont gyakoribb a légúti elzáródás és a vérnyomás leesése. A csípés helyétől és számától függően súlyos esetben életveszélyes is lehet. A szisztémás reakció általános bőrkiütés, nehézlégzés, nyelv-, ajak- és légúti duzzanat, eszméletvesztés, gégeödéma, szapora légzés, a vérnyomás leesése, sokkos állapot és légzésleállás lehet. Béta-blokkolók és vérnyomáscsökkentők szedése fokozza az anafilaxia gyakoriságát. Csípés esetén a legtöbbször elegendő a tüneti kezelés a fájdalom és viszketés enyhítésére. A fullánk eltávolítása az elsődleges és nagyon fontos feladat. Helyi fájdalom és ödéma esetén hideg borogatást, viszketés ellen antihisztaminos kenőcsöt használjunk! Az egész szervezetre kiterjedő súlyos reakció esetén viszont azonnal menjünk orvoshoz, vagy hívjunk mentőt, hogy megakadályozzuk a végzetes következményeket.
A méh- és darázscsípés bizonyos szinten megelőzhető, ha betartjuk a megfelelő óvintézkedéseket. Ne öltözzünk túl élénk színű ruhákba, ne használjunk édes illatú kozmetikumokat, ha a szabadba megyünk! Az ételt és a szemetet mindig fedjük le és takarítsuk el magunk után! Cipőben, lehetőleg zárt lábbeliben járjunk, hogy ne lépjünk bele a fűben megbújó rovarokba! Szabadtéri tartózkodáskor olyan ruhát vegyünk fel, amely takarja a karunkat és a lábunkat! Ha a méhek vagy a darazsak kerülgetnek, ne hessegessük és ne akarjuk megfogni őket. Különféle készítményekkel is befújhatjuk magunkat és a környezetünket, hogy távol tartsuk a szúrós rovarokat.
A másik különösen veszélyes rovar a kullancs, amelynek leggyakoribb előfordulási területei az erdős, füves, nyirkos helyek, de megtalálható a kertekben is, az aljnövényzetben. Szabadtéri programok során ezért érdemes olyan ruházatot ölteni, amely megakadályozhatja a kullancsok bőrre kerülését, és javasolt kullancs elleni készítményeket is alkalmazni. Kinti séták, programok után otthon feltétlenül végig kell nézni testünket, és ellenőrizni, nem jutott-e mégis hajunkba, bőrünkbe a betegségeket terjesztő állatka. Ha igen, azonnal távolítsuk el! Ügyeljünk arra, hogy a kullancs testét ne nyomjuk össze. Ha ez megtörténik, a benne lévő kórokozókat is magunkba préselhetjük. Ha a kullancs feje, azaz szájszerve beleszakad a bőrbe, már nem okoz nagy kárt, ugyanis ebben a részében már nincs érdemi mennyiségű fertőző anyag. Ilyenkor hagyni kell, hadd lökődjön ki magától. A kullancsok számos súlyos és halálos betegséget terjesztenek, többek között agyhártyagyulladást, Lyme-kórt, tibolát és nyúlpestist.
A pókcsípések szintén okozhatnak allergiás reakciókat az arra érzékenyeknél. A tünetek között szerepelhet a helyi szúró fájdalom, bőrpír, izomgörcs, hányinger, hányás, vérnyomás emelkedés. Ilyen esetekben azonnali orvosi ellátásra van szükségünk, és a pók fajtája szerinti antiméreggel kell kezeltetnünk magunkat. Extrém esetekben ugyanis halálos is lehet a pókcsípés. Szerencsére, erre hazánkban minimális az esély.
A bolhacsípés által is kialakulhat allergiás reakció, és a vöröshangya csípésétől is komolyan rosszul lehetünk, ezért mindenképpen érdemes megelőzni a bajt, és távol tartani magunktól ezeket az élőlényeket.
