Laktózintolerancia

Emiatt a laktóz nem tud közvetlenül a vékonybél falán keresztül felszívódni a véráramba, hanem továbbhalad a vastagbélbe, ahol baktériumok erjeszteni kezdik. Ez hidrogén, szén-dioxid és metángáz termelődésével jár, kellemetlen tüneteket okoz.

Többféle oka lehet

Kiváltó okát tekintve a problémának három típusa van. Az első a génmutációra visszavezethető primer intolerancia, amelynek tünetei általában gyerekkorban és fiatal felnőttkorban jelentkeznek. A második típus a szekunder laktózintolerancia, ami már egy szerzett tejcukor-emésztési zavar, hátterében a laktáz aktivitásának csökkenése vagy teljes megszűnése áll. Mivel maga az enzim az úgynevezett éhbélben termelődik, ez a forma jellemzően bélbetegségek – például a vékonybél gyulladása, Crohn-betegség vagy colitis ulcerosa – mellett alakul ki. Előfordul a probléma cöliákiánál, és társulhat bélnyálkahártyát érintő fertőzéses megbetegedésekhez is. A laktózintolerancia harmadik típusa nagyon ritka, ez az úgynevezett kongenitális laktózintolerancia, aminek hátterében egy autoszomális recesszív módon öröklődő génmutáció áll. Ez már az újszülötteknél súlyos tüneteket okoz, és már az anyatejes táplálás megkezdésekor jelentkezik.

Ha puffad a has

A laktózintolerancia tüneteit a vastagbélbe kerülő, nem lebontott tejcukor okozza. Ez váltja ki a problémára jellemző hasi fájdalmat, felfúvódást, puffadást és köldök körüli görcsöket, szelesedést és hasmenést. A panaszok nagyjából egy órával a tej (vagy más, tejcukortartalmú táplálék) elfogyasztását követően alakulnak ki, és ha nincs további tejfogyasztás, 1-2 nap után megszűnnek, maradandó következményt nem okoznak. Gyerekeknél a probléma legárulkodóbb tünete a híg és bűzös széklet, ami jellemzően habos és zöldes. A laktózintolerancia akkor veszélyes, ha nem ismerik föl időben, és emiatt alultápláltságot, testsúlycsökkenést okoz. Miatta a kicsi gyerekek növekedése akár le is állhat. Emiatt fontos nagyon, hogy a tünetekre figyeljenek, az érintettséget pedig észrevegyék időben. Ha az intoleranciát kezelik, akkor az életminőség nem romlik, egészségi problémák nem jelentkeznek, a fejlődés normális marad.

Lépésről lépésre

A diagnózis felállításának első lépése a fizikális vizsgálat, amelynek során felmérik a hasi érzékenységet és a puffadást. Emellett a széklet vizsgálata (a savasság mérése) is segítheti a diagnózis megállapítását. Kellenek terheléses-megvonásos próbák is, amelyekkel azt mérik fel, hogy a tejtermékek kiiktatása megszünteti-e a panaszokat, az újbóli fogyasztás pedig újraindítja-e azokat. A következő lépés lehet, hogy az érintett laktózt kap, majd ezzel párhuzamosan (izotópos vizsgálat keretében) nézik a vércukorszintjét. Gyakran készül úgynevezett hidrogénlélegeztetési teszt is, amelynél azt nézik, hogy laktózterhelésnél milyen a kilélegzett levegő hidrogéntartalma. Ha indokolt, végezhetnek olyan szövettani vizsgálatot is, amelyhez a vékonybélbe vezetett szonda segítségével vesznek szövettani mintát. A primer típusnál létezik géndiagnosztikai eljárás is, amelynek során a betegség hátterében feltételezett génmutációt vizsgálják.

Pótolni az enzimet

Ha a gyanú igazolódik, diétára vagy a laktáz enzim külső pótlására van szükség. Csecsemőknek például gyomorszondán át adnak laktáz enzimet és anyatejet, náluk a hiányt így hidalják át. Laktózintoleranciánál a laktáz aktivitása akár növelhető is: ehhez az kell, hogy hónapokon keresztül emelkedő dózisban adjanak laktózt, hogy annak segítségével a vastagbélben olyan tejsavbacilus-flóra fejlődjön ki, ami képes lebontani a tejcukrot. Hasznosak lehetnek a szájon át szedhető laktázkészítmények is, amelyek az enzimet pótolva megszüntetik a tüneteket, fogyaszthatóvá teszik a laktózt tartalmazó ételeket. Egy ilyen tabletta körülbelül annyi enzimet tartalmaz, ami 10 gramm laktóz – amennyi nagyjából 2 deci tejben van – elbontásához elég.

Kulcskérdés a diéta

Megoldás lehet az olyan diéta is, ami a laktózt tartalmazó tejtermékek kerülését, kizárólag laktózmentes termékek fogyasztását jelenti. Ilyenkor nem kell mellőzni minden tejterméket, míg ugyanis a tej, a tejföl, a tejpor, a túró, a vaj és a tejszín, a lágy sajtok és a tejsavó sok laktózt tartalmaznak, addig a kemény sajtok, például az ementáli, a parmezán, a cheddar és a gouda keveset, azok általában panasz nélkül fogyaszthatók. Ugyanez a helyzet a penészes sajtokkal, a savanyú tejtermékekkel, így például a joghurtokkal. Ezekben a tejsavbacilusok kellő hatékonysággal bontják le a tejcukrot, így ezek a termékek nem okoznak tüneteket. Ha az intolerancia olyan komoly, hogy a tejtermékeket muszáj teljesen mellőzni, nagyon kell figyelni a kalcium más forrásból történő felvételére (szükség esetén étrend-kiegészítő formájában).

Mivel laktózt nem csak tejtermékek, hanem az azokkal készülő ételek is tartalmazhatnak, laktózintolerancia esetén mindig meg kell nézni az egyéb élelmiszerek összetevőit is. Ugyanez igaz a gyógyszergyári készítményekre, mert segédanyagként azok is tartalmazhatnak laktózt. Ennek mennyisége persze általában nem elegendő a panaszok kiváltásához, de a lehetőségről érdemes tudni.

Lektor: Schmidt Judit dietetikus, a Youteefool blog szerzője