1-es típusú diabétesz

Ez a típusú diabétesz elsősorban tizenéves korban alakul ki, de az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban jelentkezik kisiskolásoknál, és akár óvodásoknál is. A „felnőttkori-típusú” cukorbetegségtől elsősorban abban különbözik, hogy míg ott a problémát elsősorban a túlsúly miatti rossz inzulinhatás okozza, ami miatt a szervezet még több inzulint termel, addig az 1-es típusnál maga az inzulin hiányzik.

Árulkodó jelek

Az 1-es típusú diabétesz tüneteit az váltja ki, hogy a hiányzó inzulin miatt a cukor nem tud bejutni a sejtekbe, így a vérben marad, majd a vesén keresztül távozik. Ez áll annak hátterében, hogy az érintett gyerekek sokszor és sokat pisilnek, rengeteget isznak. Naponta akár 4-5 liter folyadékra is szükségük lehet. Az egyéb tünetek abból adódnak, hogy mindeközben a sejtek nem jutnak cukorhoz, úgymond éheznek. Emiatt van az, hogy a kicsik annak ellenére fogynak, hogy amúgy jó az étvágyuk, rendesen esznek. A sejtek kimerülése miatt a gyerek fáradékonyak és gyengék lesznek, nem tudnak figyelni, nem bírják a terhelést, elalszanak. Ha problémájuk okát nem ismerik fel és nem kezelik, a kicsik akár az intenzív osztályra is kerülhet a hirtelen jelentkező súlyos tünetek miatt.

Keresik az okokat

Nem tudják, hogy 1-es típusú diabétesz az elmúlt harminc évben miért vált jóval gyakoribbá minden fejlett országban, de azt gyanítják, hogy ennek oka az emberi környezet változásaiban, az átalakult táplálkozásban keresendő. Konkrét okot viszont még senki nem tudott azonosítani. Egyedül olyan hajlamosító tényezők ismertek, mint a családon belüli előfordulás, az egy éves kor alatti tehéntejfogyasztás. Növelhetik a rizikót egyes vírusfertőzések, például a Coxsackie-vírus, a rubeola, de szóba került már a Rota vírus is. Valószínű az is, hogy a „gyerekkori” diabétesz hátterében nem egy ok áll, hanem több olyan hatás, amely beindítja a kóros immunreakciót.

Kell az inzulin

A gyerekkori diabéteszt alapvetően inzulin beadásával lehet kezelni. Ilyen kezelést 1922 óta alkalmaznak, de az elmúlt 40 évben sokat fejlődött a terápia. Ma már nem állati, hanem megfelelő módon előállított humán inzulint használnak, amit nem fecskendővel és tűvel adnak be, hanem olyan „tollal”, amit a gyerekek maguk is tudnak használni. Léteznek inzulinpumpák is, illetve elérhető az úgynevezett szenzortechnológia is. Utóbbi egy olyan érzékelő, amit a bőr alá ültnek, és onnan jelzi a bőr alatti folyadék cukortartalmát. Ezáltal a gyerekeknél nem kell naponta többször szúrással vércukorszintet mérni, állapotukról anélkül is sokkal pontosabb képet lehet kapni.

Az 1-es típusú diabétesz megfelelő kezelése azért kulcskérdés, mert annak hiányába a betegségnek súlyos szövődményei lehetnek. Ezek közül a legismertebb a leeső vércukorszint miatti eszméletvesztés, vagy akár epilepsziás görcs. A másik akut következmény a ketonacidózis, amelynél a vér megsavanyodik. A krónikus szövődmények is súlyosak, azok már a szervezet finom érhálózatait érintik, elsősorban a vesét, a szem ideghártyáját, a perifériás idegeket károsíthatják. Ezzel persze csak akkor kell számolni, ha a kezelést abszolút elhanyagolják, a diétára pedig egyáltalán nem figyelnek. Ha a terápia jól be van állítva, a gyerekek életkilátásai nem romlanak.

Lektor: dr. Kádár János infektológus, immunológus, belgyógyász főorvos