A Magyar Tudományos Akadémia Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetében szakemberek azt a folyamatot vizsgálják, ahogyan a kisbaba egyre inkább és ügyesebben kezdi el használni a kommunikációs és érzelemfelismerő képességeit. A csecsemőnek nagyon korlátozottak az elmeképességei, alig néhány percig tud figyelni, nem beszél, szavakban, nyelvi formákban nem gondolkodik. A maga módján azonban nagyon kifinomultan érti és dekódolja a környezetében lezajló kommunikációt és társas információkat.

Topál József, a kutatás vezetője elmondta, hogy a másfél évtizede kezdődött kutatás során megállapították, hogyan zajlik ez a folyamat nagyon egyszerű biológiai kulcsingerek révén. A kutató szerint, ha felveszik a szemkontaktust a babával, az olyan, mintha hirtelen felvillant volna egy lámpa a fejében, és úgynevezett "tanuló üzemmódba" kapcsol. Ugyanez történik akkor is, ha dajkabeszéddel beszélnek a kicsihez. A babák erre a fajta, lassabb, magasabb, éneklőbb hangon történő beszédre ugyanis nagyon érzékenyek.

A gyermekpszichológia régóta vizsgálja, hogyan tanul hatékonyan a baba ezekkel az igen egyszerű eszközökkel, hogyan képes akár bonyolult következtetéseket is levonni. A kutatás megállapította, hogy ha azt látja egy néhány éves gyerek, hogy valaki egy eszközt nem megfelelően használ, például ollóval vágja a banánt, és késsel próbál papírt vágni, akkor hajlamos ezt a fajta, a kulturális normáktól eltérő viselkedést más területekre is általánosítani, így például kevésbé lepődik meg, ha ez a személy számára idegen nyelven szólal meg, vagyis a nyelvhasználatban is eltér az adott közösség szabályaitól. Az MTA kutatói ezt a társas érzékenységet is vizsgálják, azt, hogy a kisbaba agyának idegi információ-átvivő anyagai közül melyek játszanak fontos szerepet e folyamatban.

Bár a kutatás félúton jár, az már az eddigi vizsgálatokból is kiderült, hogy az agyban termelődő oxitocin hormon szerepe kulcsfontosságú lehet. Kimutatták ugyanis, hogy természetes kulcsingerekkel, vagyis simogatással, szemkontaktussal, testi kontaktussal serkenteni lehet az oxitocin agyi termelődését, ezzel pedig növekszik a kisgyermekek szociális befogadó készsége. Az oxitocin az agyban úgy fejti ki a hatását, hogy receptorokhoz kötődik, amelyek az egyes embereknél különböző hatékonyságúak lehetnek. Az MTA csecsemők viselkedését vizsgáló csoportja azt kutatja, hogy a különböző hatékonyságú oxitocin-receptorok mennyiben felelősek az egyes gyermekek társas fogékonyságában megfigyelhető eltérésekért.

Más, külföldön végzett vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az oxitocin hormon szoptatás közben is termelődik, így a szoptatás elősegíti a baba és a mama erősebb kötödésének kialakulását, megteremti az anya iránti szeretet és bizalom érzését. A kutatásokból az derül ki, hogy azok az édesanyák, akik kizárólag anyatejjel táplálják csecsemőjüket, nagyobb valószínűséggel kötődnek érzelmileg gyermekükhöz a szülés utáni első hónapokban, és ez persze fordítva is így van, a babák is sokkal inkább kötődnek az édesanyjukhoz.

Amerikai kutatók szerint sokkal jobban fejleszthető a baba agya, ha sokat és értelmesen beszélünk hozzá, mintha értelmetlenül gügyögnénk neki. Több beszéddel ugyanis kiválóan fejleszthető a babák agya. A kicsik agyában a sok és helyes beszéd ugyanis segít kialakítani azokat a nyelvi és szókincsbeli készségeket, amelyekkel elkerülhető a verbális lemaradás. A szakemberek szerint fontos, hogy az agy kész legyen a szövegösszefüggésből megtanulni a szavak jelentését, tehát nem képeket kell a babának mutogatni, és az sem elég, ha a felnőtt rábök egy tárgya, miközben kiejti annak nevét. Jobb, ha teljes mondatokban beszélnek a szülők. A fejlődésben a szociális háttér is meghatározó a kutatók szerint. A közepes vagy annál magasabb jövedelmű családokban növekedő gyermekek már az óvodakezdés előtt sokszorosan több szót hallanak, mint a szegényebb családok kicsinyei. Az utóbbiak a szűkebb szókincs miatt kevesebb eséllyel boldogulnak az iskolában. Az agyról készült felvételek is alátámasztják ezt az összefüggést. Kimberly Noble, a Columbia Egyetem orvosi karának kutatója szerint a korai élmények segítenek kialakítani az agyban az idegsejtek közötti kapcsolatokat, így a jobb társadalmi-gazdasági helyzetű családok gyermekeinek fejlettebb "idegsejtbirodalma" jön létre a nyelvi fejlődéssel összefüggő agyterületeken. A kutatók szerint a szegényebb gyerekek kétéves korukra érik el azt a nyelvi teljesítményt, amelyre a nagyobb bőségben felnövők már tizennyolc hónaposan képesek.