Az anya és kisbabája az első fél évben szoros szimbiózisban élnek. Nagyjából nyolchónapos korban jut el a baba annak felismeréséig, hogy anya és ő külön személyek, anya el tud távolodni tőle, de vissza is tér hozzá. 15 hónapos kora körül pedig elindul a szeparációs szorongás második szakasza, amikor a kicsit a saját mozgásfejlődése teszi alkalmassá arra, hogy maga is eltávolodjon az édesanyjától, és új dolgokat fedezzen fel – ez viszont megrémíti.

A természetes fejlődés része

Mindez a baba természetes fejlődésének része. Nehezíti viszont a helyzetet, hogy az édesanyák jó része ekkorra érzi úgy, hogy kimerült, és most már szüksége van pár óra baba nélkül töltött időre. Ez a vágy épp olyan természetes, mint a kisbaba "anyássága". 

Az, hogy melyik babánál mennyi ideig tart és milyen súlyos a szeparációs szorongás, teljesen egyedi – nincs különösebb ráhatásunk, legfeljebb enyhíteni tudjuk a vele járó kellemetlenségeket. Jó, ha ilyenkor számítunk arra, hogy most minden kicsit lassabban megy, mert a kicsi többet igényli a jelenlétünket. A saját szintén be lehet vonni őt is a házimunkába, úgy porszívózni, mosogatni, főzni, hogy ott van körülöttünk.

Fontos, hogy elmondjuk, mire számíthat

Tudomásul kell venni, hogy vannak olyan helyzetek, amikor el kell mennünk otthonról. Ilyenkor fontos, hogy bár nem tudjuk elmagyarázni a kicsinek, hogy nincs mitől félnie, folyamatosan kommunikáljunk vele, és elmagyarázzuk neki, hogy itt leszünk, mire felébred a délutáni alvásból, vagy vacsoraidőre. 
Fontos, hogy ha az apuka, a nagymama vagy egy segítő vigyáz a babára, ne csak a kezébe nyomjuk a kicsit, és eltűnjünk a szeme elől. Legyen idő egy kis átmenetre, pár perc közös játékra, hogy a baba hozzászokjon a másik ember jelenlétéhez. Ez nyilvánvalóan az apuka esetében a legkönnyebb, akivel a kicsi egyébként is sokat van együtt. Utána viszont röviden, de határozottan búcsúzzunk el, ne maradjunk ott sokáig vigasztalni. Az anya bizonytalansága ugyanis a babáét is növeli. Ilyenkor kapnak fontos szerepet a plüssök, a szundikendők, vagy akár egy „anyaillatú” pulóver is, amelyek biztonságot adnak és segítenek a babának átvészelni az anya nélkül töltött időt. 

Fontos tudni azt is, hogy az elváláskor jelentkező sírás gyakran csak pár percig tart, a gyerek utána könnyen felveszi az új ritmust. Ha viszont a baba sokáig vigasztalhatatlan, vagy a helyzet hosszú távon fennmarad, érdemes konzultálni egy gyerekpszichológussal.