Sebkezelés 3 lépésben
3 perc olvasás - 2020. november 15.
Egyre inkább a négy fal közt töltjük a szabadidőnket: barkácsolunk, kézműveskedünk. Csupa olyan hobbi, aminek sérülés lehet a vége.
A bőr a testünk első védelmi vonala, egyik fő feladata, hogy megakadályozza a kórokozók bejutását a szervezetbe. A felületén keletkezett bármilyen sérülés utat nyit a fertőzéseknek, ezért a legapróbb sebeket és vágásokat is ajánlott körültekintően kezelnünk.
- Tisztítás
A sebet tisztítsuk meg az esetleges szennyeződésektől, ehhez elegendő a tiszta víz is. (A szappan csíphet és irritálhat, ezért azt legfeljebb a sérülés környékén használjuk.) A vágások gyakran percekig tartó vérzéssel járnak, amit a legtöbben folyóvíz alatt próbálnak elállítani. Az igazság azonban az, hogy a hideg víz valójában gátolja az alvadást, és a vérzés még erősebb lehet. Ehelyett jobban járunk, ha inkább egy steril gézlapot nyomunk a sérülésre 5-10 percig. Közben ne nézegessük, mert azzal újra és újra leszedjük a friss alvadékot. - Fertőtlenítés
Ha a sérülés és a környéke tiszta lett, és már nem vérzik, jöhet a fertőtlenítés. Ez még a legkisebb sérülések, felszíni horzsolások esetében is fontos, hiszen ez a zavartalan sebgyógyulás egyik feltétele. A korszerű készítmények már nem csípnek, és nyílt sebben is használhatjuk őket.
A fertőtlenítés után bekenhetjük a kérdéses területet valamilyen sebkezelő készítménnyel. Ezzel meggátolhatjuk a fertőzést okozó mikroorganizmus bejutását a sebbe, csökkenthetjük a gyulladást és a fájdalmat is. Ha sebkezelőt használunk, általában nincs szükség fedőkötésre sem. - Fedés
A sebet nem kell leragasztani, mert a levegőn jobban gyógyul – ki ne emlékezne gyerekkorából erre a tanácsra. Az igazság az, hogy ha nem használunk sebkezelőt, vagy nem fedjük be a még nedvedző sebet, azzal egyáltalán nem a gyógyulást támogatjuk. Amikor a vérzés eláll, a seb váladékozik, ez teszi lehetővé az anyagcseréjét, ugyanakkor sajnos a korokozókat is beengedheti a szervezetbe. A levegőn a seb ugyan valóban hamar kiszárad, ám alatta pangani fog a baktériummal és elhalt szövettel teli váladék.
A legjobb tehát, ha sebkezelő hiányában, hintőporozás nélkül, leragasztjuk a sérülést. A tapasz nedvesen tartja a sebet, és amikor cseréljük, akkor a levételkor azt a felső réteget is eltávolítjuk, amelyben a szennyeződések, baktériumok is megtelepedhetnek. Amikor a sebből már nem jön több váladék, bátran elhagyhatjuk a fedést, mert ebben az esetben a szabad levegő már valóban segíteni fogja a gyógyulást.
