A csontritkulás a csontszövetek fokozatos demineralizációjával (a szilárdságát jelentő ásványi sók elvesztésével), a csontok elgyengülésével járó krónikus betegség, mely jelentős mértékben megnöveli a csonttörések rizikóját. Elsősorban, de nem kizárólag az idősebb nőket érinti. Kialakulásában részben olyan tényezők játszanak szerepet, melyekre nincs hatásunk (például a nem, az életkor vagy a genetikai örökségünk), részben azonban olyanok, melyeket mi magunk is befolyásolhatunk. Azzal, hogy jó vagy rossz szokásokat követünk - hogyan táplálkozunk, mennyire vagyunk aktívak stb. - jelentős mértékben csökkenthetjük vagy növelhetjük a csontritkulás rizikóját.

A legismertebb rizikócsökkentő tényezők közé tartozik a rendszeres testmozgás, a kalciumban és D-vitaminban gazdag étrend, a dohányzás és az alkoholfogyasztás mellőzése.

A legújabb kutatási eredmények azonban két olyan kockázati tényezőt is felfedeztek, melyekről nem gondoltuk volna, hogy a csontritkulás kialakulására is hatással lehetnek.

Az egyik ilyen rizikótényező a légszennyezettség. Spanyol kutatók megállapították, hogy minél rosszabb levegőminőségű környezetben él valaki, annál alacsonyabb a csontsűrűsége, vagyis annál nagyobb az esély nála a csontritkulás és az azzal összefüggő problémák kialakulására. Otavio Ranzani PhD., a kutatás vezetője szerint ennek oka a légszennyezettség okozta fokozott oxidatív stressz és a szervezetben kialakuló sejtszintű, krónikus gyulladások. 

A másik tényező talán még meglepőbb. Amerikai kutatók összefüggést fedeztek fel a szociális kapcsolatok és a csontdenzitás csökkenése között. Vagyis, minél magányosabb valaki, minél kevesebb értékes és kielégítő személyes kapcsolata van, annál nagyobb lehet az esélye a csontritkulásra. Ez a kutatók feltételezése szerint a pszichoszociális stressz egészségkárosító hatásaira vezethető vissza. A pszichoszociális stressz bizonyos hormonok (például a kortizol) termelődésének szabályozására is hatással van, ezek a hormonok pedig a csontok állapotát is jelentős mértékben befolyásolhatják.