Alma gógyszertárak

A legtöbben hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a karácsonyra és a téli szünetre (már akinek szünet van), mint valami hihetetlen fenyegetésre, amely az alakunk, az egészségünk és az akaraterőnk ellen irányul. Pedig ha jobban belegondolunk, az egész tulajdonképpen néhány nap. „Fontos tudatosítani magunkban, hogy a karácsony nem jelent egyet a garantált és/vagy kötelező hízással – mondja Fodor Judit dietetikus és személyi edző.

– Egyáltalán nem törvényszerű, hogy az év utolsó heteiben, vagy egyáltalán, a téli hónapokban hízásra van ítélve az ember, de az tény, hogy igényel némi tudatosságot, ha szeretnénk elkerülni az év végi pluszkilókat. Én mindig azt mondom a klienseimnek, hogy nem alkalmakra, nem a nyárra kell fittnek lenni, hanem érdemes folyamatosan erre törekedni. Azt is szoktam javasolni, hogy november-december elején kicsit készüljenek fel az ünnepekre, ha félnek a hízástól. Az ünnepeket megelőző hetekben étkezzenek könnyebben és mozogjanak kicsit többet, így ha becsúszik néhány lakoma, akkor sem lesz olyan látványos nyoma. Arról nem is beszélve, hogy ha néhány hétre visszaveszünk, valószínűleg nem is akarjuk majd elrontani az irányt azzal, hogy féktelen evésbe kezdünk.”

Jövőre minden más lesz?

Hányszor halljuk, amikor valaki kicsit (vagy nagyon) elengedi magát az év vége felé, és azzal fogadkozik, hogy majd januártól „rendbe hozza” a dolgokat. Szakértőnk szerint azt is fontos tudatosítani magunkban, hogy önmagában a január semmiféle megújulást nem hoz, akaraterő és kellő elhatározás nélkül hiába lapozunk egyet a naptárban, ugyanott fogjuk folytatni, ahol decemberben abbahagytuk. A január nem old meg semmit, nekünk kell kézbe vennünk a saját egészségünket és fittségünket. Ebben persze nagy segítségünkre lehetnek az újévi elhatározások, azonban nagyon fontos, hogy fogadalmainkat úgy állítsuk össze, hogy képesek legyünk meg is tartani őket.

„Kellő önismeret nélkül nem léteznek reális célkitűzések” – mondja mindig pszichológus barátnőm, aki szerint minden fejlődés kulcsa az, hogy megvalósítható célok felé haladjunk, és mindezt lépésről lépésre tegyük. Hogy betartható fogadalmaink legyenek, érdemes magunkba nézni, hogy hol tartunk most, milyen például a fittségi szintünk, milyenek az étkezési szokásaink, és ezekhez képest érdemes azt is belőni, mi az, amit egyáltalán elvárhatunk magunktól.

„Valódi fejlődés mindig akkor következik be, ha az ember kilép a komfortzónájából – folytatja edző szakértőnk –, de ez nem azt jelenti, hogy a saját magunk számára kiszabott edzésbe bele kell halnunk. Sőt! Ha szeretnénk fittebbek lenni, ne az lebegjen a szemünk előtt, hogy meg kell szabadulnunk 10 kilótól, hanem valóban az egészségesebb létet célozzuk meg. Ne mondjuk azt, hogy mostantól minden nap futok, mert ha eddig egyáltalán nem futottunk, vagy hébe-hóba edzettünk, ez a célkitűzés eleve kudarcra van ítélve. Sokkal valószerűbb azt mondani, hogy jövőre legalább 100 alkalommal készítünk ebédre salátát, az állandó autózás helyett többet sétálunk, és heti egy-két alkalommal intenzívebb testmozgást végzünk.

Ha reálisak a céljaink, akkor folyamatos sikerélményünk lesz, ami pedig arra buzdít, hogy egyre komolyabb elhatározásaink legyenek. És itt jön a képbe a lépcsőzetesség. Ha azt vesszük észre, hogy kezdeti célkitűzésünk beépült a mindennapjainkba, látjuk az eredményeit és ez motivál bennünket, akkor megfogalmazhatunk egy következő célt, például azt, hogy édességből csak saját készítésűt fogyasztunk, vagy csatlakozunk egy helyi sportközösséghez, például egy futóklubhoz. Lassan, de biztosan felépítve fejlődésünket sokkal eredményesebbek leszünk.”

Kapcsoljunk rá!

Szakértőnk szerint az is a tudatosság része, ha hátat fordítunk néhány tradíciónak, és bizonyos ételeknek az egészséges alternatíváit készítjük el. Cukor helyet xilitet vagy eritritet használunk, fehérliszt helyett teljes kiőrlésű vagy egyéb gabonából készült változatokat. Kerüljük a fehér kenyeret, a késő esti órákban már nem eszünk, és amikor tele vagyunk, nem falatozunk csak azért, mert kötelező, vagy legalábbis illik.

Judit azt is hozzáteszi, hogy a szünnapok kiváló alkalmat adna arra, hogy egy kicsit több időt töltsünk a szabadban. „Nemcsak az év végi időszakban, hanem általánosan érvényes, hogy napjainkban az egyre növekvő elhízás a mozgásszegény életmóddal is legalább annyira magyarázható, mint a rossz étkezéssel. Egy családi ebéd után egy nagy, közös séta sokkal jobb program, mint az étkezőből rögtön a kanapé felé venni az irányt. Akinek pedig része az életének a rendszeres testmozgás, annak az ünnepek alatt sincs leállás, sőt, ha van szabadidő, érdemes kicsit rákapcsolni az edzésre. De ami a legfontosabb, és mentális egészségünk szempontjából is kulcs fontosságú, hogy ne úgy tekintsünk az év végére, mint valami veszedelemre, ami csak bajt hoz ránk, és amitől egész januárban bűntudatunk lesz. Nem ezen a néhány napon fog múlni, hogy mennyire vagyunk fittek, ezért ha mégis belecsúszunk egy kis mértéktelenségbe, ne ostorozzuk magunkat. Élvezzük az ünnepeket, de közben vigyázzunk magunkra, és akkor nem fog tragédia történni.”

A szó elszáll

Lehet, hogy furcsán hangzik, de az akaraterőre nagyon nagy hatással van az írott szó. Ha tudjuk magunkról, hogy hajlamosak vagyunk letérni az útról, vagy néha annyi feladatunk van, hogy már azt is elfelejtjük, miket határoztunk el, érdemes leírni célkitűzéseinket és naplót vezetni a folyamatokról. Sokakkal megtörténik, hogy valahogy nem jönnek össze a dolgaik, és nem értik, ennek ki lehet az oka. A fejükben az van, hogy mindent jól csinálnak, azonban a munkahelyi kínálgatások során bekapott extra falatokat, az esti sorozatnézés közben elpusztított chips-et vagy a kihagyott edzéseket nem tudatosítják magukban. Ha azonban sikereinket és kilengésinket is ugyanúgy papírra vetjük, könnyen felismerhetjük rejtett rossz szokásainkat, amelyek gátat szabhatnak fittségünknek. Nemcsak karácsonykor, hanem egész évben. A naplóírásról Belső harmónia rovatunkban bővebben is olvashatnak.