A hegyek legkitettebb falaira, csúcsaira alapesetben csak alpinisták juthatnak fel, a magashegyi túrázóknak sem eszköze, sem technikája nincs ahhoz, hogy ilyen helyekre biztonságosan fölmenjenek. Számukra lehet jó választás a hegymászás könnyített, kiépített pályás változata, amely kellő fizikum és megfelelő felszerelés mellett lehetővé teszi az ilyen területek bejárását is. Ezeken a terepeken fix drótkötelek, vaslétrák és hidak, lépcsők, mesterséges lépések és fogások, kiálló vasrudak segítik a haladást.

A psziché is közbeszól

A nehezebb ferrata pályák egészen kitett vagy áthajló falakkal, függőleges szakaszokkal tarkítottak, megesik, hogy a túrázók lába alatt több száz méteres sziklahasadékok tátongnak, a függőleges falakon pedig sokszor alig van egy féltalpnyi kiállás. Ebből adódik az is, hogy a terepek nehézsége alapvetően kétféle: egyrészt fizikai, másrészt pszichés. Utóbbi olyan pályákon is komoly akadályt jelenthet, amelyek amúgy nem nehezek, kevésbé kitett terepen könnyen teljesíthetők lennének. Ugyanez igaz a fizikai nehézségre, ami nem csak azt jelenti, hogy maga a ferrata nehéz-e vagy sem, hanem azt is, hogy a beszállási pont eléréséhez szükség van-e sok órás, esetleg fél napos kemény hegymenetre magashegységi terepen.

Pályák mindenfelé

A legismertebb ferrata pályák Ausztriában és Olaszországban vannak, de akadnak ilyen lehetőségek máshol is, a közeli Szlovénia mellett például Erdélyben, Franciaországban és Lengyelországban, sőt már sok éve Magyarországon is. Itthon Tatabányán, a Turul-emlékmű és a Szelim-barlang környékén, a bakonyi Cseszneken, illetve a Sárospatak környékén lévő Megyer-hegyi Tengerszem sziklafalain épült ferrata pálya. Vannak köztük kezdő terepek, de akadnak egészen nehezek is, amelyek az olasz és osztrák helyszínek ismerőit is próbára tehetik (persze külföldön is vannak kezdő terepek). Igazán hosszú drótkötélpályák viszont nincsenek idehaza, és hiányzik az a panoráma is, ami a nem ritkán 2500-3000 méter magasan lévő olasz és osztrák helyszíneken magától értetődő.

Kötelező felszerelés

A ferrátázáshoz speciális felszerelésre van szükség, de beülőheveder, dupla karabineres biztosítás, energianyelő fék (ez kicsúszásnál segít abban, hogy csökkenjen az esés energiája), illetve sisak néhány ezer forintért bérelhető is. Ezek nélkül nem szabad nekivágni a drótköteles pályáknak (akkor sem, ha magashegységi gyalogtúrán megpillantunk egy könnyűnek, szimpatikusnak tűnő terepet), mert nélkülük még a gyakorlott túrázók is veszélynek vannak kitéve. Ráadásul baj nem csak saját hiba miatt történhet, elég hozzá az, hogy aki előttünk halad, egy óvatlan lépéssel kimozdítson egy kisebb-nagyobb követ, ami a fejünkre esik. Viszont aki a biztonsági előírásokra és a játékszabályokra figyel, annak a ferrata hatalmas élményt jelenthet.