…nem maradunk a négy fal között!

Néhány héten át tart a természetnek az a varázslatos állapota, amikor legalább ezer színben játszanak a levelek. Van itt minden, a mélybarnától a bordón és lilán túl a narancssárgán át a világos bézsig. Elképesztő ez a változatosság, amit csak ilyenkor figyelhetünk meg. Ne csak az ablakból nézzük! Ahogy elkezdenek rozsdállani a levelek, érdemes is nézegetni a térképet: melyik az az útvonal, ami akár kettesben, akár gyerekekkel könnyen elérhető, de az autózaj már nem hallatszik odáig.

…széttúrjuk a levélkupacokat!

Na jó, nem mindet. És nem mindent személyesen, lesz, amikor ezt a "munkát" a kicsikre bízzuk. De olyan jó néha újra gyereknek lenni kicsit! Ősszel lehet bőven találni pocsolyát, amibe jó beletrappolni a vízhatlan bakancsban, és levélkupac is akad számos, amiből lehet a leveleket konfettiként magunkra szórni. Furán hangzik? Csak meg kell próbálni: egészen mély emlékeket hoz elő régmúlt őszökről.

…élünk a sütőtökszezonnal!

Ó, hát tavaly nem főztünk, mert olyan macerás, meg se faragtuk, mert olyan kemény a héja… Idén nem lesznek kifogások, csak a "leges-legőszibb" zöldség élvezete! Például az egyik legsokoldalúbb leves sütőtökből készül. Merthogy főzhetjük édesebben, sósabban, csípősen, mézzel, csilivel, fokhagymával… Az ízesítés lehetőségei végtelenek.

…igenis leülünk olvasni!

Nem tűnik egy nagy fogadalomnak, ugye? Pedig sokak életéből kikopott az olvasás felnőttkorra. Nem, nem az e-mailek böngészésére gondolunk. Nem is a hírek követésére vagy a közösségi oldalakon való nézelődésre. Inkább irodalomra, ami valódi élményt okoz, kreatív gondolatokat teremt. Tornyokban állnak azok a könyvek, amiket csak félretolunk: majd ha lesz rá idő… Teremtsünk! Az esték egyre sötétebbek – ideje felkapcsolni az olvasólámpát.

…merünk szabadok lenni!

Ha gyerekesek vagyunk, jól ismerjük az érzést: a nyár megint elment azzal, hogy munka mellett azon lavíroztunk, hogy a kicsik jól érezzék magukat. Ha elkezdődik az iskola, óvoda, bölcsőde, el kell gondolkodni: mi milyen programra vágyunk? Persze, lehet az étterem, színház, vagy egy jó fürdő is – de emlékezzünk csak vissza… Nem volt jó egyszerűen csak céltalanul róni az utcákat, lopva benézni kapualjakba, ablakokon, az élet nagy dolgairól beszélgetni? Nem csak arról diskurálni, hogy „akkor hogyan is lesz a jövő hét…?” Igen, néha kell pár olyan óra, amit nem tervezünk meg. Mit fogunk csinálni? Mindegy! Csak legyünk kicsit együtt.