Kiborít a tél! Valós veszély az idegösszeroppanás?
Kármán Nikola 4 perc olvasás - 2018. január 26.
A téli időszak általában nem kedvez az idegeinknek, ezért ilyenkor fokozottan figyelnünk kell magunkra, és igyekeznünk kell megelőzni a bajt, vagyis egy idegösszeroppanást.
Az idegösszeroppanás önmagában nem betegség, ennek ellenére komoly egészségügyi panaszokat okozhat, és elhúzódása, nem megfelelő kezelése esetén kiválthat különböző betegségeket. Nem lehet megjósolni, kinél mikor következik, ez egyénenként eltérő. Ha az ember fizikális, pszichés túlterhelés alatt áll, ki van téve a hirtelen fellépő, nagyfokú idegkimerülésnek. Elég az a bizonyos utolsó csepp a pohárban, és máris válságos helyzetben találhatjuk magunkat. Legtöbben ilyen helyzetben is meg tudják őrizni a nyugalmukat, higgadtságukat, hiszen ekkor a legfontosabb, hogy a felmerülő problémát oldják meg, de könnyedén eljöhet az a pont, amikor úgy érzi: nincs tovább. Stressztűrő képességünk különböző, de a veszélyeztetettségünk egyforma, ugyanis bárki életében jelentkezhet krízishelyzet. Feszült, hajszolt életmód mellett nagyobb az előfordulási esélye. E válságos állapot akkor tűnik fel leginkább, amikor nem vagyunk rá felkészülve, és a szokásos hétköznapi gondok már megadták az alapot a kialakulásához.
Az idegrendszer rendkívül összetett. Az ember lelki jelenségeinek élettani alapja többek között az idegrendszer működésében rejlik. Fokozott stressz hatására bárkinek megvan az esélye az idegösszeroppanásra. Akár egy hirtelen beálló válsághelyzet, akár egy hosszabb ideje húzódó, összetett, sokoldalú feszültség az oka, mindenképpen vannak előzetes jelei. Lelkileg komor vagy ingadozó hangulat, elveszettség érzése, érdektelenség, szorongás, agresszió, dührohamok, sírás, egész testre kiterjedő remegés, érzéki csalódások, ok nélküli félelmek jellemzik az idegösszeroppanást. Fizikális problémákban is manifesztálódik, többek között emésztési panaszok, alvászavar, krónikus fáradtság, szédülés, fülzúgás, émelygés, izzadás, vagy szívproblémák formájában. A kimerültség biztos tünete az is, ha valaki a korábbi szokásaitól teljesen eltérő életmódot kezd folytatni, például az addig társasági életet kedvelő személy teljes magányba burkolózik. A nagyfokú alkoholizmus vagy drog használata szintén figyelmeztető jelek.
A mindennapi problémákat nem tudjuk kikerülni. Naponta szembesülünk új gondokkal, de csak akkor győzhetnek le a problémák, ha nincs megoldási tervünk az aktuális helyzetre. Ilyenkor a mélypont közelében akár az öngyilkosság gondolata is megszédítheti a szenvedőt, ezért fontos, hogy ne hagyja őt egyedül a környezete a problémájával. Az első napok feszültsége megfelelő támogatással gyorsan oldódhat, és családi, baráti, vagy akár szakember segítségével fel lehet állítani a megfelelő megoldási stratégiákat. Miután az idegösszeroppanáshoz vezető út is hosszú, az abból való kikecmergés is sokáig tart. Sok elnyomott, elfojtott trauma tornyosul ilyenkor egymásra, így azok feldolgozása is időigényes. A pszichoterapeuta segít a problémák kibeszélésében, megoldásában, és a tünetek súlyosságától függően gyógyszereket is felírhat.
Az érintett személyek maguk is megteremthetik megelőzésként a harmonikus élethez vezető út lépéseit, a stresszoldás számtalan formájának alkalmazásával. Ilyen például a sport, amellyel szó szerint ki lehet mozgatni az elfojtott energiákat. Akár a fizikai munka vagy a tánc is megfelel e célra. Légző- és relaxációs gyakorlatok, különféle masszázsok is segíthetnek megszabadulni a felgyülemlett idegességtől. Magnéziumot és az idegek védelmét ellátó B6-vitamint tartalmazó ételek fogyasztása is ajánlott, amelyek megtalálhatók többek között a banánban, a sárgarépában, az almában, a teljes kiőrlésű gabonából készült kenyerekben, a májban és a húsokban. Fontos mindezek mellett a megfelelő mennyiségű és minőségű, pihentető alvás is.
