Szorít a határidő, de csak az utolsó pillanatban kezdünk hozzá a munkához vagy a tanuláshoz. Mindig „holnapra” csúszik a mozgás vagy a fogyókúra kezdete. Javítanánk az életünkön – majd egyszer. A halogatás pillanatnyi kényelemmel kecsegtet, ugyanakkor egyre távolabb visz a nagyobb ívű céljainktól. Vajon mit tehetünk, hogy megszabaduljunk tőle?

Nézzünk a felszín mögé!

A halogatás a felszínen nem más, mint hogy elodázzuk egy kellemetlen vagy nehézségekkel kecsegtető feladat elvégzését, és helyette lényegtelen dolgokkal töltjük az időt. Lehetne ezt egyszerű lustaságnak bélyegezni, ám a valóságban sokkal mélyebb okok húzódnak meg amögött, amit a felszínen látunk. Épp ezért jó, ha őszintén belegondolunk, miért is halogatjuk az adott feladatot.

Vajon a nemszeretem feladat elvégzésével járó kellemetlen érzéstől félünk? Vagy a kudarctól tartunk, attól, hogy amit csinálunk, nem lesz tökéletes? Esetleg épp a siker lehetősége ijeszt meg bennünket? Vagy túlvállaltuk magunkat, és a halogatással csikarunk ki magunknak egy kevés szabad időt? Esetleg egyenesen a kiégés tünetei mutatkoznak rajtunk? Akármi is legyen a mélyebb ok, érdemes tisztában lenni vele, és a tünetek helyett ezt kezelni.

Lista, de okosan!

A hét kezdetén írjuk össze, mi mindent kell elvégeznünk az előttünk álló napok során. Ezután bontsuk napokra a listát, lehetőleg úgy, hogy egy napra annyit tervezzünk be, amennyit valóban el tudunk végezni, úgy, hogy még pihenőidőnk is marad. Ha több feladat gyűlik össze, nézzük meg, mi az, amit valóban lényeges megcsinálni, és mi az, amit elhagyhatunk, másra bízhatunk. A napi feladatok elvégzését is kezdjük a fontos dolgokkal, hogy ha valami mégis kimarad aznap, akkor legalább a fontos dolgok készen legyenek.

Keressünk örömet a feladatainkban!

Amikor halogatnánk, inkább kérdezzük meg magunkat, milyen örömet tudnánk találni az adott feladatban, illetve hogyan tudnánk megkönnyíteni az elvégzését. Ha a sportolást halogatjuk, keressünk olyan sportágat, amelyet szívesen csinálunk. Ha utálunk mosogatni, kapcsoljunk be zenét közben. Ha semmi mást nem találunk, legalább abba a jó érzésbe kapaszkodjunk, amit akkor fogunk érezni, ha kipipálhatjuk az adott feladatot a teendőlistán.

Daraboljuk fel a nagyobb feladatokat!

Ha az riaszt vissza egy feladattól, hogy túl nagy munkának érezzük, bontsuk fel minél kisebb, akár percek alatt elvégezhető részekre, és egyszerűen csak menjünk végig a listán. Egy elvégzett feladat is több a semminél, nem kell azonnal mindennek a végére járni. És ne feledjük: nem kell mindennek hibátlannak lennie, az elég jó éppen elég jó!

Bánjunk jól magunkkal!

Ha a munka nem egyenlő a hajszoltsággal, ha a feladatok után jár a jutalom és a pihenés, akkor önkéntelenül is könnyebben vágunk bele abba, amit meg kell tennünk. Ragadjunk meg minden lehetőséget arra, hogy elismerjük, megjutalmazzuk magunkat minden apró eredményért, és minden nap legyen legalább egy szabad óránk, amit csak magunkra fordíthatunk.