A történelem során sosem volt még annyi tárgy egy háztartásban, mint ma. Nem csoda, ha néha úgy érezzük, a cuccok eluralják a tereinket, és már azt sem látjuk át, mit hová is tettünk. A rendrakós műsorok sokasága mutatja, milyen gyakori problémája ez a családoknak, mert bár léteznek született minimalisták, akik sosem engednek a kacatok csábításának, a legtöbben kisebb-nagyobb mértékben felhalmozók vagyunk, és vagy érzelmileg kötődünk egy-egy tárgyhoz, vagy abból a meggyőződésből, hogy biztosan hasznunkra válik még, így aztán egyre csak szaporodnak a háztartásban. A szortírozás persze ott lebeg a szemünk előtt, de a mindennapok hajrájában nagyon nehéz rávenni magunkat, hogy nekiálljunk ennek a végtelennek tűnő feladatnak.

Ezen a mentális gáton segít átlendülni Vicky Silverthorn profi rendrakó, a Kezdd a zoknis fiókkal című könyv szerzője. A szakember azt tanácsolja, 10, 20 és 30 perces intervallumokban gondolkozzunk. Ha csupán 10 percünk van rendrakásra, válasszunk egy egészen kicsi területet – mondjuk egyetlen polcot –, és tekintsünk rá úgy, mintha először látnánk. Határozzuk meg, mi az, ami zavar benne és mi a célunk vele, például kevesebb tárgy, több hely, nagyobb tisztaság. Az ott található dolgokat rakjuk ki magunk elé és döntsük el, melyeknek intünk búcsút, a maradékot pedig már úgy helyezzük vissza, hogy örömmel nézzünk rájuk.

Ha húsz percünk van, mondja Silverthorn, ürítsünk ki egy zoknis fiókot, és csoportosítsuk a zoknikat, például a „sportos”, „elegáns” és „bármikor” kategóriákba. Tisztítsuk ki a fiókot, majd tegyünk vissza mindent már rendszerezve, ehhez szuper tárolókat is vehetünk a lakberendezési áruházakban. Harminc perc alatt egy teljes konyhaszekrényrészleget újrarendezhetünk. Dobjunk ki mindent, aminek lejárt a szavatossága, és a maradékból ajándékozzuk el azt, amihez úgysem fogunk hozzányúlni. Ami marad, azt helyezzük el szépen, mint egy boltban, előre pedig azok a dolgok kerüljenek, amiket a leggyakrabban használunk.

Az egészséges otthon

Ha nagyban gondolkodunk, és szeretnénk az egész lakást felszabadítani, a következő kérdések sokat segíthetnek átgondolni, hogy mi mindent tárolhatunk feleslegesen, írja Mary Lambert A kevesebbel élés öröme című könyveben.

• A könyvespolc tele van olyan könyvekkel, amiket sosem olvastunk?

• Vannak-e használaton kívüli vagy tönkre-ment tárgyak az ágyneműtartóban?

• A szekrényben sorakoznak az olyan ruhák, amiket egyáltalán nem viselünk?

• Egyre gyűlnek a bekeretezett képek és művészi nyomatok valahol eldugva, amiket nem teszünk ki a falra?

• Ugyanígy gyűlnek-e az olyan, rokonoktól, barátoktól kapott ajándékok, amiket soha elő sem veszünk?

• Tárolunk-e valahol már nem működő elektronikus berendezéseket, régi mobil-telefonokat?

Azt, hogy ragaszkodunk a felhalmozott tárgyakhoz, sokszor múltbéli események, fel nem dolgozott problémák okozzák. Most azonban próbáljunk meg rájuk a ma szellemében tekinteni: mit jelent nekem jelenleg ez a tárgy? Szükségem van rá itt és most?

„Az egészséges otthon világos, tiszta, rendezett és kacatmentes, az energia frissen és szabadon áramlik benne" – mondja Alexandra Lees feng shui tanácsadó. „Ha ilyen a környezetünk, mi is energikusabbak és jobb kedvűek leszünk, míg a sötét, poros és túlzsúfolt otthon fáradtabbá és enerváltabbá teszi a testet és a lelket. A hálószoba különösen fontos ebből a szempontból, mert itt nemcsak az általános hangulatunk, hanem az alvásminőségünk is a tét. A ruhák szortírozása és a szekrények belsejének rendszerezése mellett ne feledkezzünk meg az éjjeliszekrényekről sem, és szabadítsunk fel minél több padlófelületet – a csak pakolásra használt fotelt és más felesleges bútorokat. száműzzük ebből a helyiségből, és tartsuk magunkat ahhoz a fő szabályhoz, hogy a hálószoba elsősorban alvásra és pihenés- re való, nem pedig a mindenféle mellékes holmi tárolására.

Tiszta fejjel

A pandémia sokunkat ráébresztett, hogy ott- honról dolgozni csak úgy lehet igazán jól, ha legalább az íróasztalunk környékén, a látó- terünkben nincs semmi zavaró, ami elvonná a figyelmünket a feladatainktól. Gyűjtsük egy helyre az itt használatos könyveket, majd az iratokat. Dobjuk ki, ami nem szükséges, a többit pedig szépen sorakoztassuk fel, a dokumentumokat rendezzük egyforma mappákba és feliratozzuk. Gondoljuk át, nem érdemes-e őket digitalizálni, hiszen úgy nemcsak hogy nem foglalnak helyet fizikailag, de biztosabban meg is őrizhetjük őket hosszú távon. Foglalkozzunk a kábelekkel is, amik nagyban képesek rontani az összképet! A különböző kábelrendezők segítségével diszkréten tudjuk elvezetni őket a falon vagy az íróasztal szélén, így nem ütközünk majd folyton beléjük. A legjobb, ha a munka végeztével minden nap szánunk néhány percet arra, hogy visszaállítsuk a rendet. Ez nemcsak azért üdvös, mert másnap megint egy szép asztalnál kezdhetünk, hanem azért is, mert ezzel a rítussal egyértelműen elkülöníthetjük a munka-és pihenőidőt.

Ne feledjük, a számítógépünk rendben tartása legalább annyira fontos, mint a külső környezeté! Tervezzük meg, a munkánk szempontjából milyen mappázási rendszer lenne a legpraktikusabb, és menjünk végig a fajlokon. Rakosgassuk be őket a helyükre, amit pedig úgysem fogunk többet kinyitni, azt nyugodtan töröljük le. Haladó szint: tegyünk rendet az e-mailjeink között is. Iratkozzunk le a hírlevelekről és promóciós ajánlatokról, amiket sosem olvasunk el. Töröljünk minden ilyet a múltból. Használjuk a praktikus rendszerező füleket.

Ha hajlandók vagyunk megtenni ezeket a lépéseket, nemcsak nyugodtabban telnek majd a napjaink, de hatékonyabbak is leszünk a munkában. Megtisztult tereinkbe jöhet mindaz, ami boldogságot okoz: fénykép a szeretteinkről, cserepes növény vagy illatos, vágott virág. Hat nem gyönyörűek?