A kisebb sérüléseket sokan épp csak, hogy letisztítják, majd "a levegőn jobban gyógyul" jegyében nem tesznek vele semmit. Pedig – akár egy őszi kiránduláson szereztük őket, akár otthon, kézműveskedés, barkácsolás közben – érdemes rájuk odafigyelni!

Amit nem szabad

• Ne bagatellizáljuk az apró sérülést! A bőr idegvégződéseit érintő, látszólag felszínes horzsolások és égések nagyon tudnak fájni, tegyünk meg mindent a seb ellátása és a fájdalom csillapítása érdekében.
• Ne hagyjuk tisztítatlanul a sebet! Egy apró sérülés is csúnyán el tud fertőződni.
• Ne akarjuk folyó víz alatt elállítani a vérzést, mivel a hideg víz gátolja az alvadást. Inkább steril gézlapot nyomjunk a sebre 5-10 percig.
• A váladékozó seb ne maradjon fedés nélkül – kaput jelenthet a kórokozók számára.
• Bár már kezd lecsengeni a nyárutó, jó megjegyezni: fedetlen sérüléssel úszni nem a legjobb ötlet! Tévhit, hogy a tavak és főként a tenger vize segítené a gyógyulást. A természetes vizekben számos olyan kórokozó él, amely az ép bőrre nem jelent veszélyt, ám a sebeken át bejutva fertőzést okozhat. Épp ezért érdemes vízzáró sebtapasszal védeni a sebet.

Ami viszont kötelező

• A sebet először is tiszta vízzel szabadítsuk meg a szennyeződésektől.
• A tiszta és már nem vérző sérülést a zavartalan gyógyulás érdekében mindenképp fertőtlenítsük sebfertőtlenítő készítménnyel.
• Fertőtlenítés után jöhet a sebkezelő készítmény, amely meggátolja a kórokozók bejutását a sebbe, és a fájdalmat, valamint a gyulladást is csökkenti. Az ilyen készítmények akár a fedőkötést is kiválthatják.
• Ha nem használunk sebkezelőt, ragasszuk le a sebet hintőporozás nélkül, hogy megvédjük a fertőzéstől. A tapaszt akkor távolítsuk el, amikor a seb már egyáltalán nem váladékozik.
• A kötést maximum kétnaponta cserélni kell. Ám a művelet előtt ne felejtsünk el kezet mosni, nehogy a bőrünk felszínéről bármilyen kórokozó jusson a sebbe.