Kutatása során az orvos-biokémikus, Szent-Györgyi Albert egy addig ismeretlen vegyületet fedezett fel a mellékvesében, amelyet évekkel később a paprikából is sikerült kivonnia. A vegyületért, amit ma C-vitaminként ismerhetünk, Nobel-díjat vehetett át, az immunrendszert támogató szerepe miatt pedig ez a vitamin az egészség egyik szimbólumává vált. Főként az őszi-téli időszakban sokan ügyelnek a megfelelő bevitelére, hiszen növeli a szervezet ellenálló képességét a fertőző és megfázásos betegségekkel szemben. De milyen gyakran és milyen dózisban szedjük? Eláruljuk.

A C-vitamint az embert leszámítva mindössze a tengerimalac nem tudja előállítani, más fajok igen, tehát nekik nem szükséges a pótlás. Nekünk viszont annál inkább, hiszen rendkívül fontos a szervezetünk egészséges működéséhez.
A C-vitamin hozzájárul az egészséges anyagcsere-folyamatokhoz, az idegrendszer megfelelő működéséhez és a kollegénképződéshez is, szerepe van többek között a bőr és a fogak egészségének megőrzésében is. Segíti a fogíny és a vérerek fejlődését, regenerációját is. Sok C-vitamint tartalmaz például a zöldpaprika, ahogyan remek forrásnak számítanak a citrus- és salátafélék is, de tény: a mai táplálkozási szokásaink mellett egyre nehezebb a szervezetünk C-vitamin-igényét biztosítani.

Súlyos hiánybetegsége a skorbut, amelyet már a középkorban is jól ismertek, hiszen rengeteg áldozatot szedett a háborúk és éhínségek idején, illetve a hosszú hajóutak során. A C-vitamin-hiány betegségben szenvedőknél olyan tünetek jelentkezhetnek, mint az étvágytalanság, fáradtság, fogínyvérzés, gyomor-, bélbántalmak, hajhullás, orrvérzések, valamint sebeik, csonttöréseik is jóval lassabban gyógyulnak a megszokottnál. A fejlett világban szerencsére ez már viszonylag ritkán okoz gondot, a vitamin pedig a táplálkozás mellett különböző készítmények szedésével is pótolható.