Legyen szó koraszülött, komplikált szülésen átesett vagy természetes úton született gyerekről, a tornáztatásának mikéntjéről érdemes szakember véleményét kikérni. Ha a szülők azt érzékelik, hogy a kicsik az egyik lábukat vagy karjukat másként használják, vagy az egyik oldaluk gyengébb, mint a másik – vagy éppen túlzottan erős ahhoz képest –, akkor valamilyen speciális tornát kell választaniuk. Ugyanez a helyzet akkor, ha lassú a mozgásfejlődés, gyenge vagy feszes az izomzat vagy éppen aszimmetrikusak a végtagok, vagy maga a testtartás. „Ilyenkor elsősorban a gyermekorvosok, védőnők, gyerekekre specializálódott gyógytornászok tudnak segítséget nyújtani. Ők mozgásfejlesztésként jellemzően a Dévény-tornát, a Katona-módszer és TSMT-tornát javasolják, de nem szabad elfelejteni, hogy minden eset egyedi. Fontos az is, hogy az apukák és anyukák mindig tisztában legyenek azzal, hogy gyermeküknek a saját fejlődéséhez mérten mikor kellene kúsznia, másznia, felülnie és felállnia, járnia. A fejlődést siettetni soha nem szabad” – mondja Kocsis Kata gyógytornász-fizioterapeuta, gyógy- és sportmasszőr.

Kicsiknek bármit lehet?

Egy- és hatéves kor között a kicsik örökmozgók, ilyenkor a legfontosabb feladat, hogy a mozgásigényük kielégítésére lehetőséget adjunk. „Ne óvjuk őket túl, ne gátoljuk a kíváncsiságukat, engedjük, hogy megismerjék testük és mozgásuk határait. Így tudnak megfelelő mértékben, a saját szintjükhöz képest fejlődni, lépésről lépésre. Fontos, hogy a mozgás a mindennapjaiknak is a része legyen, például játszótéren, játszóházban, vízben vagy szabadban játszanak, olyan helyeken, ahol a mozgás mellett a szociális képességeik is fejlődhetnek. Ebben a korban akármilyen mozgást, sportot választ a gyermek, a lényeg, hogy a hangsúly a játékosságon legyen. Ebben az időszakban a sport megszerettetése a legfőbb cél” – emeli ki a gyógytornász.

Túl a hatodik éven

A kisiskolások hirtelen növekednek, előfordulhat náluk gerincferdülés, lúdtalp, térdkalács alatti fájdalom. A mozgásszegény életmód következtében a testtartásuk romlik, hiszen az addigi, megszokott életformájukhoz képest rengeteget ülnek akár az iskolapadban, akár a számítógép vagy a tévé előtt. „Fontos a gyerekeknek irányt és példát mutatni, nem várhatunk tőlük mozgásszeretetet, ha szülők sem foglalkoznak a fizikális jóllétükkel. Ha már van például valamilyen gerincproblémájuk, akkor egyénileg kell őket kezelni, fontos személyre szabott gyakorlatokat végezniük. A gerincferdülést érdemben csak a növekedési fázis végéig lehet korrigálni, ezért is kiemelten fontos a prevenció. Ha a gyereknek nincs semmilyen mozgásszervi problémája, a legjobb, ha több sportág kipróbálása után, lehetőség szerint magának választja ki a legmegfelelőbbet. Például eljárhat az osztálytársakkal, barátokkal atlétikaedzésre, kosárlabdázni vagy táncolni. A megfelelő sportág kiválasztása után az is fontos, hogy a mozgáshoz bemelegítés és nyújtás is társuljon, erre már ebben az életkorban figyelni kell. A nyújtást soha nem szabad tessék-lássék módon végezni, érdemes ezt mielőbb elsajátítani, hogy a későbbiekben megelőzhessék a sérüléseket” – emeli ki szakértőnk.

Beköszönt a serdülőkor

A kisiskoláskor után fontos annak segítése, hogy a serdülők önérékelése, önismerete megfelelően alakuljon, például ne akarjanak irreálisan izmossá, vékonnyá válni. A lényeg a mozgás öröme és közösségépítő szerepe. „Mindegy, hogy szimmetrikus sportokról – például úszásról, kajakról, küzdősportokról, lovaglásról – van szó, vagy pedig aszimmetrikusról, mondjuk teniszről, kosárlabdáról vagy kézilabdáról. A lényeg, hogy találjanak maguknak olyan mozgásformát, ami boldogsággal tölti el őket. Az aszimmetrikus sportoknál figyelni kell a másik oldal edzésére is, illetve fenntartani az izomegyensúlyt. Ez azt jelenti, hogy azokat az izmokat is meg kell dolgoztatni külön edzéssel, amelyek az adott mozgásformához kevésbé szükségesek. És persze nem szabad elfelejteni a szakszerű, sportágspecifikus bemelegítést és nyújtást, mert az segíti a sérülések megelőzését. Ebben segítséget tudnak nyújtani a sportrehabilitációban jártas gyógytornászok” – mondja Kocsis Kata. A fokozott izzadással járó sportoknál a folyadék- és ásványianyag-pótlásra is figyelni kell, ezzel – mivel segíti a lágyrészek és a kötőszövetek hidratáltságának megőrzését – csökkenteni lehet a későbbiekben előforduló porckopás, illetve porckorongsérv kialakulásának az esélyét. Ez is mutatja, hogy a prevenciót nem lehet elég korán kezdeni.

Fókuszban a fiatalok

A fiatal felnőttkor harmincéves korig tart, ennek az időszaknak az egyik fő célja, hogy a rendszeres mozgás a mindennapok része legyen, illetve maradjon. „Esetleges sportágváltásnál figyelni kell arra, hogy az új mozgásforma más izmokat is terhelhet. Ilyenkor szintén érdemes az edzőtől vagy a gyógytornásztól tanácsot kérni, a szakemberek együttműködése nagy segítség lehet a hobbi- és élsportolók számára egyaránt. Az izomfejlesztés és az izomegyensúly fenntartása ebben az életszakaszban is fontos, arra pedig mindig ügyelni kell, hogy ne csak a látványos izmokat erősítsük, hanem a mélyizomzatot is. A fiatal felnőttek élete tele van változással – első munkahelyek, költözés, továbbtanulás –, eközben sem szabad megfeledkezni a mozgás jótékony hatásáról” – emeli ki a gyógytornász.

Harmincon túl, hatvanon innen

Harminc fölött az emberek edzettségi skálája nagyon széles, vannak, akik maratont futnak és hegyet másznak, míg mások alig mozognak. Valószínűleg ők gyerekkorukban eleve nem szerették meg a sportokat. Munka mellett hajlamos lehet az ember kifogást keresni és megindokolni, hogy miért nincs ideje sportolni, mozogni. Emiatt ilyenkor kifejezetten arra kell figyelni, hogy a mozgás jellege és intenzitása egyénre legyen szabva. Aki korábban nem sportolt, az kezdhet például dinamikusabb gyaloglással, kirándulással vagy jógával, kerékpározással. Az is fontos, hogy ha bármilyen mozgásszervi panasz jelentkezik, akkor annak az okát szakember tárja fel, a kezelés pedig ne maradjon el.

Idősen is figyelni

Hatvanéves kor fölött előtérbe kerül az esésprevenció, amit az egyensúlyfejlesztő gyakorlatok elsajátítása segíthet. Ezzel nagyon sok esést és sérülést, akár csonttörést lehet megelőzni. „Nem célravezető, amikor idős emberek csak ülnek és tévéznek, a mozgástól való félelem kövezi ki mindennapjukat. Megfelelő mozgásformákat mindenki találhat, azok is, akik korábban nem sportoltak. A séta, a nordic walking, a jóga, az úszás, a szobakerékpár, a szeniortorna és a szakember által vezetett gyógytorna számukra is megfelelő lehet. Fantasztikus hatása van a táncnak, ami fejleszti az állóképességet és az egyensúlyt. A mozgásnak közösségépítő szerepe is van, ami hozzájárul a szociális jóléthez. Akiknél már komolyabb mozgásszervi problémák is fennállnak, azoknak sem kell lemondaniuk a mozgásról. Szakemberrel való konzultáció után a legegyszerűbb, otthon fellelhető tárgyak is segítségül szolgálhatnak egy torna során, például egy szék, egy könyv vagy egy párna. Kialakítható reggeli tornarutin is, ami akár felkelés előtt, az ágyban is elvégezhető. A lényeg, hogy a kis- és nagyízületek mindig át legyenek mozgatva, a teljes mozgástartományban. Nem igaz, hogy akinek magas a vérnyomása, az nem mozoghat, a megfelelő mozgás ilyenkor is kulcskérdés” – mondja Kocsis Kata. A csontritkulás megelőzését és az izomerő megtartását a súlyzós gyakorlatok is segítik, így azok időseknél különösen fontosak. Ehhez nem kell külön súlyzót beszerezni, elég megfogni vizespalackokat vagy bármilyen tárgyat, aminek a súlya ideális. Ha van valamilyen – például neurológiai, pulmonológiai, kardiológiai – alapbetegség, akkor fontos arra szakosodott gyógytornászt is megkeresni.