A strandröplabda 1996 óta szerepel a nyári olimpiai játékok hivatalos programjában, de űzni nem csak profiként lehet. Elég ehhez körbenézni a strandokon, ahol egyetlen háló kifeszítésével játszhatják csapatok. A játéknál elvárás, hogy ne kemény talajon űzzék, hanem homokon, lehetőleg mezítláb. Ahogyan a hagyományos röplabdánál, úgy a játékosok a strandváltozatnál sem érhetnek háromnál többször a labdához azt megelőzően, hogy a háló fölött átütnék, egymás után kétszer pedig nem ütheti meg ugyanaz az ember labdát. A végső cél, hogy a résztvevők a labdát úgy juttassák át a háló fölött a másik csapat térfelére, hogy annak játékosai ne tudják azt visszaütni. Ha a labda a földön landol, már szereztek is egy pontot.

Kétfős csapatok

Bár a strandokon ezt a szabályt gyakran mellőzik, hivatalosan a strandröplabda-csapat csak kétfős (a röplabdát amúgy hatfős csapatokban játsszák). Különbség az is, hogy a strandváltozatnál a sáncolásként is emlegetett blokkolás érintésnek számát, így azt követően már csak kétszer érhetnek a labdához a csapattagok (az egyszerű röplabdánál ezt háromszor tehetnék meg sáncolás után, a labdát csak azt követően kellene átütniük a másik térfélre). A kisebb létszámból adódóan a strandváltozatnál a pálya mérete is kisebb: míg a termekben 9-szer 18 méter áll a csapatok rendelkezésére, addig a homokos terepen csak 8-szor 16 méter. Az is eltérés, hogy ez esetben egy mérkőzés maximum három játszmából áll, a meccset pedig az a csapat nyeri, amelyik előbb nyer két játszmát. Magukat a játszmákat 21 pontig játsszák, kivéve utolsót, amit csak 15-ig.

Vigyázni az UV-fénnyel

Ugyan a vízparton űzött strandröplabda nem jelent olyan komoly fizikai megterhelést, mint a profi sport, a bemelegítésre esetében is figyelni kell. Ezzel lehet elkerülni, megelőzni az esetleges rándulásokat, sérüléseket. Fontos figyelni a folyamatos folyadékpótlásra és a fényvédelemre is, és persze arra, hogy a mérkőzéseket ne a déli órákra időzítsük.