Mindenki ismer a környezetében hipochondereket, akikkel a legtöbb beszélgetés pár perc elteltével már a betegségekről, panaszokról szól, és akik állandó vendégei a rendelőknek. Bőven vannak azonban olyanok is, akik amellett, hogy nem beszélnek a panaszaikról, még akkor sem keresik fel az orvost, ha már nyilvánvaló a probléma.

A pszichológusok ezt disszimuláns viselkedésnek hívják. Az érintett még a segíteni akaró családtagok, orvosok, ápolók előtt is titkolják, letagadják problémáikat, fájdalmaikat. Az orvosok ilyenkor hasonlóan nehéz helyzetben vannak, mint amikor hipochonderekkel találkoznak, hiszen a vizsgálataik során megbizonyosodtak róla, hogy a betegnek komoly panaszai vannak, ők mégis azt állítják, jól vannak.

A megkérdezett szakértők szerint ennek több oka is lehet. Elképzelhető, hogy korábban valamilyen negatív tapasztalata volt az egészségüggyel, és emiatt vesztették el bizalmukat, de lehetséges, hogy egyszerűen csak tartanak a vizsgálatoktól: tipikusan ilyen - és a leggyakoribb jelenség - a fogorvosi kezeléstől való félelem, de a férfiak sokszor az urológiai, esetleg prosztatavizsgálattól, a nők a méhnyakrák-vizsgálattól tartanak.

Pszichológus szakértőnk szerint a neveltetésünk is állhat a jelenség hátterében. Főleg a fiúgyermekekre, esetleg a nehezebb körülmények között nevelkedőkre jellemző, hogy úgy nevelkedtek, a fájdalmat tűrni kell, aki nem bírja, az "anyámasszony katonája". Elképzelhető, hogy ön is ismer a környezetében ilyen férfit, aki egész addig nem beteg, amíg a mentő el nem viszi őt.

A megoldás sosem a további megszégyenítés: tiszteletben tartva a másik érzéseit, érdemes elmondani, miért lenne fontos mégis rászánnia magát az orvos felkeresésére. Sokszor a legközelebbi barátok, rokonok szavára hallgatva megtörhető az ellenállás, és lehet, hogy a következő alkalommal már hamarabb elfogadja a szakértő segítséget az érintett.