Kutyák vagy cicák is segíthetnek az emlékek megőrzésében
Kármán Nikola 5 perc olvasás - 2015. május 14.
Az állatok különböző egészségügyi terápiákban és gyógyításban való sikeres részvétele már nem újdonság, számos probléma esetén ajánlják a szakemberek az állattartást. Egy tanulmány szerint pedig a demencia elleni harcban segíthetnek a kis kedvence.
Egy vizsgálat szerint a szellemi hanyatlás megelőzésében és kezelésében is szerepe lehet az állatoknak, a kutatás során ugyanis kutyák segítségével enyhítettek Alzheimer-kóros páciensek tünetein. A szakemberek szerint azonban nemcsak a kutyák, hanem más állatok is jó hatással a kezdődő vagy súlyosabb szellemi hanyatlás tüneteire, többek kötött a lovak, a macskák, és a halak.
A kutyák képesek felismerni az ember érzelmeit és annak megfelelően cselekedni, ezáltal kiváló terapeuták. A kutatások szerint a kutyák bevonásával végzett terápiás programok jelentősen javítják a társas viselkedést az Alzheimer-kórban szenvedő pácienseknél. Az erre vonatkozó vizsgálatokat egy idősek otthonában végezték el, ahol hat hónapig, hetente egyszer találkoztak kutyával a bentlakók. Az eredmények azt mutatták, hogy fél év után a kutyás terápiában részt vevők jobban tudtak figyelni más emberek mondanivalójára, ügyesebben használták az érintést és a fizikai kontaktust, amikor ki akarták fejezni magukat, és hosszabb mondatokban is beszéltek. Az állatok segítségével végzett terápia speciális képzettséget igényel az állat és vezetője részéről is, de már az is nagyon hasznos lehet, ha az ember otthon tart állatot. A demenciával küzdő pácienseknek kifejezetten hasznos, ha felelősek valakiért, feladatuk van, és erre tökéletesen ideális a kutyatartás. A vele kapcsolatos teendők ugyanis segítenek a nap megszervezésében, állandó napirend kialakításában, amely kognitív hanyatlás esetén nagy előny. A kutyasétáltatás pedig kimozdítja a betegeket otthonról, külső környezetbe kerülnek, más emberekkel találkoznak, beszélgetnek.
A macskák, bár másképp „működnek”, mint a kutyák, nekik is nagy hasznuk lehet a szellemi hanyatlásban szenvedő páciensek kommunikációs képességeinek javításában. Egy kutatás során demenciával küzdő idős hölgyek napi tíz percet töltöttek együtt két élő cicával, két játékmacskával, illetve macska nélkül egy-egy nővérrel. A tapasztalatok szerint a két igazi cicával játszó emberek jóval többet, érthetőbben és nagyobb szókinccsel beszéltek a foglalkozás alatt és azt követően is, amely azt jelentette, hogy a macskával való együttlét javította a beszédkészségüket.
A lovak nem a kommunikációban, hanem az általános közérzet javításában lehet a betegek segítségére, nyugtató hatásuk van, a szellemi hanyatlásban szenvedő páciensek viselkedése kiegyensúlyozottabbá vált, hangulatuk javult, amikor egy vizsgálat során lovakkal találkoztak, simogatták őket, és segítettek az állatok etetésében, ellátásában.
Vizsgálatok szerint az akváriumokban tartott halak is pozitív hatással vannak a szellemi hanyatlásban szenvedő betegekre. A kutatók ugyanis azt vették észre, hogy amikor akváriumokat helyeztek el egy idősek otthonában, azok a bentlakók, akik az akvárium mellett a halak nézegetésével bizonyos időt eltöltöttek napi rendszerességgel, több szempontból is jobban voltak, mint azok, akik nem nézegették a kisállatokat. Ők jobban tudtak figyelni, nyugodtabbak voltak, az étvágyuk is javult, ritkábban kiabáltak, és nem voltak annyira agresszívek sem. Egyes pácienseknél a kutatók egyéb javulást is láttak: az egyik idős hölgy hosszú idő után magától megszólalt, sőt, párbeszédet kezdeményezett a kutatás vezetőjével, amikor megkérdezte, hogy hány hal van az akváriumban, mert amikor ő számolta, különböző eredményekre jutott. A személyzet megdöbbent az eseten, mert azt gondolták, hogy a hölgy nemcsak hogy számolni nem tud már, hanem már beszélni sem képes. A szakemberek szerint az élénk színű halak mozgásának megfigyelése javítja a figyelmi funkciókat, amely további funkciók és tünetek javulásához vezethet.
Az Alzheimer-kór előfordulása egyébként rendkívül gyakori. A kór során az agyszövet elsorvad, azaz folyamatosan előrehaladó, degeneratív agybetegségről van szó. Kialakulhat szépen-lassan, észrevétlenül, de akár kötődhet egy konkrét eseményhez is, például valamilyen lelki traumához, amely hirtelen feltűnővé teszi az addig rejtett tüneteket. Ez főleg akkor észrevehető, amikor valamilyen súlyos fizikai trauma éri a beteget. A leglátványosabb tünetek egyike a memóriazavar, de később olyan szellemi károsodás következik be, amely már képtelenné teszi a beteget a tanulásra, a megfelelő szóbeli kifejezőképességre, és a képzelőerejét is elveszíti. A betegség a szellemi képességek súlyos és megállíthatatlan romlásával jár tehát együtt, és egészen addig fokozódik, amíg már végül a mindennapi teendők elvégzése is nehézségekbe ütközik a beteg számára, ezáltal pedig képtelenné válik az önálló életre. A betegség lefolyása egyénenként eltérő. Mivel e kór gyógyíthatatlan, ezért csak a lefolyását lehet lassítani, és a beteg életminőségét javítani.
