Alma gógyszertárak

Gyógyszertárkereső

Reiter-betegség

2020. október 9.

A Reiter-betegség olyan lábízületeket érintő gyulladás, ami húgycsőgyulladással és kötőhártya-gyulladással jár együtt, hátterében pedig bakteriális fertőzés áll.

Kórokozója főképp a Chlamydia, a Campylobacter, a Salmonella és Yersinia lehet, és míg egyik formája kifejezetten nemi úton terjed, addig a másik bélrendszeri fertőzésekhez köthető. Viszont magát az ízületi gyulladást már nem a baktérium okozza: ott már steril gyulladásról van szó, a kórokozó csak a kórképhez vezető immunfolyamatot indítja el. A Reiter-szindróma ritkán fordul elő, leginkább 20 és 40 éves kor közti férfiakat érinti, de jelentkezhet nőknél is. A kórképnek három fő tünete van, az egyik a szemet érintő kötőhártya-gyulladás, a másik az urológiai gyulladás, a harmadik pedig az alsó végtagokat, jellemzően a térdet és a bokát, illetve a nagylábujjat érintő ízületi gyulladás. Emellett bőrelváltozások is jelentkezhetnek, elsősorban a talpon, mellettük fájhat a sarok és a lábtő is. A bedagadt térdben sokszor folyadék is felgyűlik, lehet hőemelkedés is. A fertőzéssel összefüggésben előfordulhat hasmenés is.

 

Nehéz a diagnózis

Nehéz felismerni a Reiter-szindrómát, ugyanis a panaszok nem egy időben alakulnak ki, és nem is feltétlen jelentkezik mindegyik. Az ízületi gondok általában csak később jönnek elő, addigra a kötőhártya-gyulladást és húgycsőgyulladást elkezdhetik külön is kezelni. A diagnózist nehezíti, hogy az érintettek gyakran nem említik a reumatológusnak az urológiai problémát, mert szégyellik azt. Szerencsés esetben ez nem így van, és így a szindrómára már az anamnézis alapján gondolnak az orvosok, a beteg által felsorolt tünetekből kikövetkeztetik azt. Ilyen esetben a kórokozót, illetve az ellene termelt antitestet a székletből vagy a vizeletből tudják azonosítani. Ha az érintett csak a szindróma előrehaladottabb fázisában jut el orvoshoz, a problémát kiváltó bakteriális fertőzést már nem feltétlenül képesek kimutatni.

 

Ha időben felismerik

Ha a Reiter-betegséget időben diagnosztizálják, a hátterében álló kórokozót pedig azonosítani tudják, lehetőség nyílik célzott antibiotikumos kezelés. Ennek híján csak tüneti terápia és általános kezelés jöhet szóba, amelynek során non-szteroid gyulladáscsillapítókat, fájdalomcsillapítókat lehet szedni, a fájdalmas ízületeket jegelni, borogatni lehet. A gyógyszerek mellett szükség lehet arra is, hogy a megdagadt ízületekből leszívják a gyulladásos folyadékot, a gyulladást pedig szteroid injekciókkal is enyhítsék. A gyógyulás jellemzően nem gyors, a panaszok csak pár hónap elteltével múlnak el teljesen. Arra is van példa, hogy a gyulladás krónikussá válik, és hosszabb távon is gondot okoz.

 

Lektor: dr. Podlovics Ágota reumatológus főorvos

Megosztás