A szalagsérülések, szalagszakadások azért veszélyesek, mert a szalagok az ízületek stabilitását, rögzítését biztosítják, hiányukban azok könnyebben sérülnek és kopnak. A probléma legtöbbször a nagy terhelésnek kitett térdízületet érinti, főképp az elülső keresztszalagnál jön létre, de gyakori a bokaszalag-szakadás is, ami elsősorban a boka kibicsaklásánál történik. Megesik, hogy vádlit a sarokcsonttal összekötő Achilles-ín szakad ez, ami a legvastagabb ina az egész szervezetben, de hirtelen terhelésnél ennek ellenére lehet sérülékeny.

Nem kell hozzá focizni

Szalagszakadás nem csak intenzív sportolás során történhet, hanem a mindennapi életben is. Elég lehet hozzá egy rossz lépés, egy megcsúszás, esetleg valamilyen baleset. Az egyik legtipikusabb ok az, amikor valaki a járdáról rosszul lép le, vagy véletlenül belelép egy gödörbe. Annak esélyét, hogy egy-egy ilyen baleset szakadással végződjön, mindenképpen fokozzák a lazább ízületek, eleve lazább szalagok. Ennek lehet alkati oka, de állhat a háttérben elhízás és állómunka is. Utóbbiak azért számítanak rizikófaktornak, mert megterhelik a szalagokat, amelyek így könnyebben megnyúlnak, sérülékenyebbé válhatnak. Ritkán, de előfordul az is, hogy valakinek a térdszalagja gyerekkorban sérül meg, különösebb tünet pedig nem jelentkezik. Ilyenkor a probléma nem is feltétlenül derül ki, megesik, hogy csak egy egyéb okból később készülő képalkotó vizsgálat miatt fedezik fel a hiányt.

Teljes vagy részleges

A szalagszakadás legfontosabb tünete az igen erős, esetenként nyilalló fájdalom. Gyakori, hogy az érintett a sérülés pillanatában pattanó, reccsenő hangot is hall. A szalagszakadásnak a fájdalom mellett jellemző tünete a duzzanat, de kialakulhat akár vérömleny is. A kezelés mikéntje mindig a szakadás helyétől, mértékétől, és az esetleges egyéb sérülésektől függ. Ezt fizikális vizsgálattal, röntgen és MR-vizsgálattal szokták feltérképezni. A részleges térdszalag-szakadást gyakran elég pihentetni, rögzítő sínbe helyezni, majd pedig gyógytornáztatni, de a teljes szakadást általában jobb műtéttel kezelni. A műtét után egy ideig rögzítő sínt kell hordani, majd rehabilitációra, gyógytornára kell járni. Utóbbi azért fontos, mert a felépüléshez az izmok erősítése elengedhetetlen. A gyógyulás jellemzően hónapokig tart, ugyanis a szalagok vérellátása rossz, a szövetek pedig nehezen gyógyulnak. Emiatt kerülhet szóba fizikoterápia is, ami serkenti a vérkeringést. Ha nem az első keresztszalag sérül, hanem az oldalszalag, jellemzően nem végeznek műtétet, elég a rögzítés és a gyógytorna. Operálni általában a bokaszalag-sérülést sem szokták, ott is elég szokott lenni a rögzítés és a gyógytorna.

Lektor: dr. Podlovics Ágota reumatológus főorvos