Ha szemünk elromlik, agyunk nem adja fel a küzdelmet, a külvilágból szerényebb mennyiségben érkező adatoknak is igyekszik értelmet adni. Annak ellenére, hogy a képi ingerek feldolgozását végző területe nem kap annyi információt, ami ehhez elegendő. Ez áll annak hátterében, hogy átmenetileg – általában a látásromlást követő egy-másfél évben – azok is tárgyakat, arcokat, fényeket és formákat vélnek látni, akiknek a szeme már nem képes fogadni a kintről érkező ingereket. Ezek látási hallucinációk, a jelenségnek pedig neve is van: Charles Bonnet-szindróma.

A látásvesztéskor jelentkező hallucinációk kezdetben gyakoriak, később ritkulnak, rendszerint maguktól megszűnnek. Az érintettek többsége magától rájön, hogy a látni vélt kép nem valós, illetve ha ezt jelzik nekik, jellemzően egyből elfogadják. A kutatók nem tudják, hogy ezek a nem valós képek látásvesztéskor miért jönnek létre, de van olyan elmélet, amely szerint ezek normál esetben is keletkeznek, viszont olyankor a valódi képek elnyomják őket.

A problémához vezető látásromlás hátterében több betegség is állhat, de leggyakrabban a makuladegeneráció a kiváltó ok. Ennek egyik típusa azért alakul ki, mert „kikopik” a szem éleslátásának helye, elhalnak a sejtjei, elpusztulnak egyes részei. A másik típusnál az éleslátás helyén, az ideghártya alatti érhártyából kóros érnövekedés indul, majd az erek betörnek a retinába. A folyamat elején csak elfedik ezt a területet, később azonban az erekből vérzés indul meg, majd a terület elhegesedik, a központi látás elveszik. A betegség valódi oka egyik formánál sem ismert, de azt tudják, hogy létezik családi halmozódás, ami genetikai eredetre utal. Vannak olyan életmódbeli jellegzetességek is – például a dohányzás, az állandó napfénynek való kitettség, illetve a vitaminszegény étrend –, amelyek fokozzák a hajlamot.

Ritkábban, de okozhat Charles Bonnet-szindrómához vezető látásromlást cukorbetegség, zöldhályog, szemet érintő baleset is. Az ezek nyomán jelentkező hallucináció azért probléma, mert miatta az érintetteket furcsán kezdheti kezelni a környezet. Pedig a betegek tudata ép, a látási hallucináció nem jár értelmi fogyatékossággal, nem jelez demenciát. A problémát kezelni sem lehet, az egyetlen megoldás, ha a betegeket és családjukat felvilágosítsák erről az állapotról, annak a hátteréről. Ezzel lehet megelőzni, hogy az érintetteket stigmatizálják, bolondnak tartsák. És persze mindenekelőtt fontos, hogy figyeljünk szemünk épségére, egészségére, hiszen azzal sok esetben elejét lehet venni a súlyos látásromlásnak.