A lisztérzékenység diagnózisát leggyakrabban 9-24 hónapos kor között állítják fel. A lisztérzékenység örökletes bélbetegség, jellemzően a búzában, rozsban és árpában megtalálható fehérje, a glutén élethosszig tartó intoleranciáját jelenti. Gyakori szövődményei közé tartoznak a metabolikus csontbetegségek. A csontsűrűség csökkenésének hatására a gyermekekben nem alakul ki az optimális csonttömeg, felnőttekben pedig csontvesztés történik, így megnő a csontritkulás kockázata. A vizsgálatok bizonyítékai szerint a gluténmentes diéta betartásával azonban megelőzhető a gyerekeknél ez a komoly probléma, ugyanis ezzel az étrenddel gyorsan nő a csontsűrűség, és gyermekkorban teljes javulás érhető el. Felnőttkorban azonban már nem áll teljesen helyre a normál csontsűrűség. Gyermekeknél a pubertás előtt felállított diagnózis és megkezdett kezelés segítségével megelőzhető a felnőttkori csontritkulás, a gyermekeknél és serdülőknél a kalciumot és D-vitamint tartalmazó táplálékkiegészítők is növelik a csontsűrűséget.

A lisztérzékenység, más néven coeliakia kialakulásában immunológiai és környezeti hatások is szerepet játszanak. A betegség kiváltója a búzában lévő glutén alkoholban oldódó komponense, a gliadin. Emellett a rozs, az árpa és a zab hasonló fehérjéi is fokozzák a gyulladást az érintettek szervezetében. A lisztérzékenység tünetei között van a hasmenés, fogyás, puffadás, vérszegénység, gyengeség, fáradékonyság, viszkető kiütés, ataxia, idegbántalmak, kopaszság, pikkelysömör. A betegség hevessége és a tünetek kialakulásának időpontja egyénenként különböző. A lisztérzékenység vérvétel során mutatható ki, de javasolt a vékonybél nyálkahártyájának biopsziás mintavétele, és szövettani vizsgálata is, a kezeletlen lisztérzékenység ugyanis a nyirokrendszer daganatos betegségeit vonhatja maga után. A lisztérzékenység kezelése gluténmentes étrendet jelent. A tünetek kezelése nem elegendő, hanem a kiváltó okot kell megszüntetni.

Mit ehet (és mit nem) egy lisztérzékeny?

A lisztérzékeny étrendet nem könnyű összeállítani és betartani, mégsem lehetetlen, ha a beteg tudja, mit szabad ennie, innia és mit nem. A tiltott ételek közé tartozik a búza, a liszt, a rozs, a korpa, az árpa, a maláta, a tönkölybúza és a durumbúza. Az alkohol is kerülendő e betegek számára, különösképpen a sör, a whiskey, a vodka, és a gin. Nyomokban glutént tartalmazhat a karamell, a citromsav, a maltóz, a rizstej, a szójaital, a szójaszósz, egyes sajtok, a sütőpor, az instant kakaó és kávé, a levesporok, a mártásporok, a mustár, a ketchup, így ezeket is csak rendkívül óvatosan lehet fogyasztani, vagy a bizonyítottan gluténmentes változatot kell választani.

A gluténmentes diéta azonban számos ételt tartalmaz, amelyeket bátran fogyaszthatnak a betegek. Ilyen többek között a burgonya, a rizs, a kukorica, a köles, a hajdina, a bab, a borsó, a gyümölcsök, a zöldségek, a halak, a húsok, és a tejtermékek egy része. A tojás és a növényi zsiradékok is fogyaszthatók. Nassolnivalónak ajánlottak a rizs- és kukoricapelyhek, a puffasztott rizsszeletek, és az olajos magvak. Az édességek közül azok fogyaszthatók, amelyek szerepelnek a hivatalos gluténmentes listán, például egyes kekszek, sütemények vagy cukorkák. Fűszerezésre a száraz és a zöld fűszernövények alkalmasak. Az italok közül leginkább a csapvíz, a szénsavmentes ásványvíz, a gyümölcslevek, teák, gyógyteák ajánlottak. Ha helyesen összeállított étrendhez jut a beteg, akkor nem szenved hiányt egyetlen tápanyagban sem, és a betegség tünetei teljesen elmúlnak. Nemcsak az ételekre, hanem az ételkészítésre is szigorú szabályok vonatkoznak, hiszen nem lehet egy helyen használni és tárolni a glutént tartalmazó és gluténmentes ételek készítéséhez felhasznált eszközöket, edényeket, háztartási gépeket.