Gyakran feszült? A stressz mindennapjai része, és képtelen kezelni azt? A probléma napjainkban a civilizációs megbetegedések egyik fő kiváltó oka. Hatására kialakulhat pánikbetegség, depresszió, generalizált szorongás és mindazok a további gondok, melyek ezekkel együtt nehezítik meg életünket. A tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy egyre többen érintettek a témában, bár még mindig sokan vannak, akik nem mernek szakorvosi segítséget kérni.

Sokan attól tartanak, hogy a terápiás beszélgetés nem elég, vagy már eleve úgy állnak a dologhoz, hogy nem szívesen beszélnének legbensőbb érzéseikről egy idegennek. Ez azonban csak egyik része a terápiának. Nem ritka, hogy nyugtató, antidepresszáns, feszültségoldó felírására kerül sor. Ezeket a készítményeket rengeteg tévhit lengi körbe annak ellenére, hogy jelentős fejlődésen mentek keresztül az elmúlt évtizedekben. Természetesen közöttük is vannak erősebben és gyengébben hatók, de a legtöbben mégis a mellékhatásoktól és a függőségtől rettegnek.

A szorongásos panaszokkal küzdők gyakran olyan mértékű tüneteket észlelnek, amelyek már a normális életvitelben is akadályozzák őket. A zsúfolt helyektől való félelem, a kommunikációs nehézségek, bizonyos élethelyzetektől való menekülés egyfajta ördögi körként van jelen az érintettek életében. A beszűkült élettér sem ritka, ilyenkor mindenképpen jó választásnak bizonyulnak a nyugtatók, feszültségoldók. A pánikbetegség esetében sem szabad elhanyagolni a dolgot, ugyanis időről-időre fellángolhatnak a tünetek, ezért azok enyhülésekor nem célszerű abbahagyni a szedést.

Tény tehát, hogy a nyugtatók, feszültségoldók és antidepresszánsok hosszú távú gyógyszerszedéssel járnak. Erre mutat rá az is, hogy a legtöbb készítmény néhány hetes kezelés után kezdi csak el kifejteni hatását. Nem ritka, hogy eleinte a mellékhatások lesznek túlsúlyban. Vannak, akik hányingerre, dekoncentráltságra, fejfájásra és aluszékonyságra panaszkodnak a hasonló jellegű készítmények szedésének kezdetekor. Ezek valós problémák, de idővel elmúlnak.

Felmerülhet a kérdés, hogy ez vajon már egyet jelent azzal, hogy a szervezet hozzászokott a hatóanyaghoz és egyfajta függőség alakult ki? A nyugtatók betegtájékoztatóin rendszerint szerepel a felhívás arra vonatkozóan, hogy a készítmény szedése függőséget okoz. Ez együtt jár azzal, hogy egyik napról a másikra nem lehet abbahagyni szedésüket, sőt, még a lassú adagcsökkentés esetén is jelentkezhetnek elvonási tünetek. Természetesen szervezetfüggő is, hogy ezt milyen erősséggel éli meg az egyén.

Nem másról kell tehát dönteni, hogy valóban megéri-e a nyugtatók és a feszültségoldók, antidepresszánsok kínálta lehetőségekkel élni. A döntést szakember kezébe ajánlott adni, már csak azért is, mert ezek a készítmények receptkötelesek. Elsősorban ki kell zárni, hogy szervi betegség okozza a tüneteket, ugyanis például a fejfájás és a szédülés vérnyomás-problémákra is visszavezethető. Ha ezeket sikerült kizárni, akkor kezdődhet meg szükség szerint a gyógyszeres terápia. A tünetek erősségétől és a páciens állapotától függően dönt az orvos egyik vagy másik készítmény mellett. Előfordulhat, hogy az egyik típus nem válik be, ilyenkor egy másik lehet célravezető.

Bár a félelem jogos lehet a mellékhatásoktól és a függőségtől, viszont azt kell mérlegelni, hogyan élhet az érintett teljesebb életet. Nem kőbe vésett szabály az sem, hogy a későbbiekben életünk végéig szedni kell majd a készítményeket! Viszont a rendszeres orvosi kontroll, és saját testünk jelzéseinek megfigyelése kiemelt jelentőséggel bírnak. Ne feledjük, a testi egészséghez hasonlóan a pszichés egyensúly is nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott mindennapokhoz és ahhoz, hogy teljes életet élhessünk.