Alma gógyszertárak

Gyógyszertárkereső

Ha azt gondolnánk, hogy a fogápolás újkori találmány, rosszul hisszük, ugyanis már évezredekkel ezelőtt is odafigyeltek erre a tevékenységre. Nézzük, hogyan óvták fogaik egészségét a különböző korok népei!

Ma már furcsának tűnhet, hogy a korai társadalmakban hogyan, milyen szerekkel és módszerekkel oldották meg a fogtisztítást, mindenesetre úgy tűnik, hogy hatékonyak voltak. Az ősi, kínai gyógyászatban olyan nagy szerepet kapott a fogak ápolása, hogy már évszázadokkal ezelőtt a fogkeféhez hasonló eszközöket alkalmaztak a fogak ápolásához. A leggyakrabban erre a célra használt fa az arakfa volt, más néven a fogkefefa, amely fogtisztítás közben fanyar nedvet engedett ki magából. Ez az anyag csersavat is tartalmazott, amelynek vírusölő hatása volt. A fogkefe szőre szibériai vaddisznó szőréből vagy ló farkából készült. Az első fogkefék, amelyek a Selyemúton jutottak el Európába, Kínából származtak. A fogpiszkáló Kínában szintén a fogápolás jól ismert eszköze volt, étkezések után előszeretettel alkalmazták.

Az indiaiak abban hittek, hogy a betegségek elsősorban lelki tényezőkre vezethetők vissza, és ha ezt az okot sikerül kiiktatni, akkor maga a betegség sem alakul ki, illetve megszűnik. Indiában a hagyományos orvoslás alapelve, hogy ami megtalálható a természetben, az az ember szervezetében is jelen van, és fordítva, a fogápolást pedig az alapvető tisztálkodás részének tekintették. Az itt használt fogkefék sörtéje először azonos irányú volt a nyéllel, csak később terjedt el a merőleges sörtéjű kefe. A régi típusú kefeformával azonban több ázsiai országban még ma is találkozhatunk utcai árusoknál. A fogvájót szintén gyakran alkalmazták.

A fog- és az állkapocserősítés egyik legjobb módja, ha keményebb, rostos élelmiszereket rágunk. Ha az erős rágás elmarad, akkor gyerekkorban nem nőnek megfelelően az állcsontok, így a fogak torlódhatnak. Erre az ősi Indiában minden olyan növényt alkalmasnak tartottak, amely nem volt mérgező. Az e területen elterjedt bétellevél rágcsálás azonban káros következményekkel járt, mert nyálkahártya és szájüregi betegségeket váltott ki, ennek ellenére e divat most is hódít Indiában, a mai napig rágják.

Az első valódi fogkrémre vonatkozó feljegyzés a 4. századból maradt ránk Egyiptomból. Ennek receptje szerint egy drachma kősót, két drachma mentát, egy drachma szárított íriszvirágot, és 20 szem porrá zúzott borsot kell összekeverni, amelyből csípős paszta készült. A Keleten alkalmazott fogápolási tippek szerint a friss leheletért pedig kecsketejet kell inni. Európában egészen a XX. századig fennmaradt az a hagyomány, amely szerint sót használtak a fogakra rakódott lepedék eltávolítására. Néhány mai fogkrém receptje és alapja a régi Ázsiáig nyúlik vissza. A legújabb szájápolók ősi indiai recepteken alapulnak: mentát, mirhát, kasvirágot és számos egyéb gyógynövényt tartalmaznak, amelyeknek alkalmazása külön szakmának minősült az ókori Keleten.

Ma már számos fogkefetípus és fogkrém közül válogathatunk, és az alapvető higiénia részének tekintendő a rendszeres, mindennapi fogtisztítás. Ezzel ugyanis nemcsak a fogbetegségeket, hanem számos egyéb, az egész szervezetre kiterjedő egészségügyi problémát is megelőzhetünk.A szakemberek szerint a jó fogkefe közepes szálerősségű és sűrűségű, rugalmas nyelű, ezáltal minden fogfelületet, még az eldugott, nehezen elérhető részeket is el lehet érni. A hajlékony fogkefe további előnye, hogy megelőzi a rossz fogmosási módszerből kialakuló fognyaki kopásokat és ínysérüléseket. Fontos szempont a fogkefe fejének mérete is. Ahhoz, hogy a hátsó fogakat is hiánytalanul el lehessen érni, javasolt a minél kisebb fejű fogkefe használata. A jó minőségű fogkefék élettartama általában három hónap, a kevésbé jó minőségűek azonban ennél sokkal rövidebb idő alatt is elhasználódnak, ezért érdemes legalább negyedévente, de inkább gyakrabban újakra cserélni azokat. Az elkopott sörtéjű fogkefe ugyanis nem képes megfelelően eltávolítani a lepedéket, és az íny felszínén is sérüléseket okozhat. Azok, akik biztosra szeretnének menni, néhány havonta igénybe vehetik a fogorvosok által végzett teljes fogsortisztítást is. Egyes betegségek vagy rendellenességek esetén szükség lehet speciális fogkefék használatára is, például fogszabályozó készülék viselésekor, vagy fogtorlódás fennállásakor.

Mivel a fogkefénket naponta legalább két alkalommal használjuk, mindenképpen tanácsos bizonyos higiéniai szabályokat betartani az alkalmazásával és a tárolásával kapcsolatban. Érdemes betegségek után lecserélni a fogkefét, hiszen a baktériumok megtelepedhetnek rajta, és további fertőzéseket okozhatnak. Nagyon fontos higiéniai szabály, hogy a fogkefét mindig fejjel felfelé kell tárolni, hogy tökéletesen ki tudjon száradni, megelőzve a baktériumok elszaporodását a nyirkos környezetben. Ennél is fontosabb, hogy fogkefét soha nem szabad kölcsön adni. Mindig tiszta kézzel fogjuk meg a fogkefét, használat után pedig minden alkalommal mossuk meg, és úgy tegyük a helyére.

facebook-share Megosztás