A Stanford Orvosi Egyetem kutatói a krónikus kimerültség szindróma okait kezdték el kutatni, és úgy tűnik, megoldást is találtak a probléma kezelésére. A krónikus kimerültség tünetei többek között a hónapokig tartó gyengeség, az étvágytalanság és az állandó fáradtság. A különbség az egyszerű kimerültséghez képest az, hogy ez nem múlik el egy nagyobb alvástól, és akár éveken keresztül is megkeserítheti a beteg életét. A megoldást eddig hiába keresték a szakemberek, általában pszichés okokat sejtettek a tartós fáradtság mögött, azonban a közelmúltban feltűnt a tudósoknak, hogy gyakran olyan betegek panaszkodnak az ismert tünetekre, akiknek az immunrendszere nem kielégítően működött. Ezeket a megfigyeléseket összegezve a stanfordi kutatók öt olyan beteget kezdtek el kezelni, akiknek a vérében nagy mennyiségű herpeszvírus elleni antitestet találtak. A kezelés egyértelműen a vírus ellen irányult és meglepően sikeres volt, mindössze néhány héttel a kezelés megkezdése után a páciensek tünetmentessé váltak és ismét dolgozhattak. A sikeren felbuzdulva további 25 krónikus kimerültség szindrómától szenvedő beteget kezdtek el herpesz elleni szerekkel kezelni, és huszonegy esetben sikert értek el. José Montoya, a kezelést végző orvoscsoport vezetője szerint a gyógyultak között volt olyan beteg is, aki már több mint 18 esztendeje szenvedett ettől a betegségtől. A kezelésnek ugyanakkor vannak bizonyos korlátai is. Jellemzően olyan esetekben segíthet, amikor a vírus a központi idegrendszer funkcióit zavarja meg. A krónikus kimerültségnek azonban számos más oka is lehet.

A krónikus fáradtság szindróma néven ismert tünetcsoport kialakulásának pontos okát máig rejtély fedi. A betegséget számtalan kutatás hozta összefüggésbe különféle vírusfertőzésekkel. Több, mint száz éve keletkeztek az első leírások, amelyek a hosszantartó fáradtságból, memóriazavarokból, fejfájásból, kognitív zavarokból, emésztési és alvási problémákból álló betegséget taglalják. A korábban neuraszténia névvel illetett tünetcsoport a 20. században a krónikus fáradtság szindróma elnevezést kapta. Az elnevezés csak a leggyakoribb tünetre fókuszál, pedig a betegség jóval összetettebb. Az érintettek gyakorta mutatják nyugtalanság és depresszió jeleit, és emiatt számukra a munkahelyi beilleszkedés sem egyszerű feladat. Ahhoz, hogy diagnosztizálni és kezelni lehessen, meg kellene érteni a kórfolyamat kialakulását. A tudósok felvetették az immunrendszer szerepét, amelyet valamilyen mérgező anyag, vírus- vagy baktériumfertőzés befolyásolhat. Egyes elméletek szerint az immunrendszer túlzott aktivitásáért felelős lehet az Epstein-Barr vírus, a citomegalovírus, vagy a humán herpesz vírus 6-os típusa (HHV-6). Más kutatók arra gondoltak, hogy a kóros állapothoz több tényező együttes fennállása vezet.

A legnagyobb vihart kavart megállapítás az volt, miszerint a szindróma létrejöttét az XMRV nevű vírus okozza, mely ugyanabba a csoportba tartozik, mint az AIDS létrejöttéért felelős HIV. Azonban Jay A. Levy professzor, a San Francisco-i Kalifornia Egyetem kutatója és munkatársai nem találtak összefüggést az XMRV jelenléte és a krónikus fáradtság szindróma között. A vizsgálatok során a betegségben szenvedők véréből próbálták meg kimutatni a vírust, azonban mivel a kórokozó nehezen él túl a vérben, nem túl valószínű, hogy az egész szervezetet érintő fertőzés forrása lehet. Felmerült annak a lehetősége, hogy a korábban pozitív eredményeket bemutató tanulmány során a vizsgált minták szennyeződtek a vírussal. Mindazonáltal a probléma továbbra is fennáll, és amíg a kórfolyamat rejtve marad, addig nem lehet pontosan sem diagnosztizálni, sem kezelni, sem megelőzni a krónikus fáradtság szindrómát.